Lilypie - Personal pictureLilypie Premature Baby tickers

2012. szeptember 9., vasárnap

Deme 2!

Idén is eljött kedvenc családi nevezetes dátumunk, a szeptember 9., amit két városra szóló vigadalommal ünnepeltünk.

Volt torta Debrecenben és volt torta Szegeden, ahol Sebi és Enikő néni társaságában a nagymamánál tartottuk az ünneplést.  Ezen felül volt nagy heje huja a Nyuszi csoportban, ahol a gyerekek zenével, tánccal és puszilgatással köszöntötték az ünnepeltet. Demeter a bulit még csak Marika néni öléből szemlélte és csodálkozva fogadta társai szeretgetését.

Hősünk ezúttal egy macika alakú mini tortát pusztított el.

Sebi, aki bármikor, bármilyen ajándékot überel :)

2012. szeptember 5., szerda

Odú

A bölcsőde megkezdésével párhuzamosan Demeter életébe egy új, rendszeres program is helyet kapott, az Odú Fejlesztőközpont látogatása. Ez az intézmény Szegeden és környékén megkésett fejlődésű gyerekek felzárkóztatásával és fejlesztésével foglalkozik. Engem igen aggasztott, hogy Deme 1,5 évesen még nem beszél. Nagyon sok jót hallottam róluk, így kézenfekvőnek tűnt, hogy elmenjünk egy felmérésre, ahol igazoltnak találták a megkésett beszédfejlődéssel kapcsolatos gyanúmat. A tanév megkezdésével így kaptunk heti 2 időpontot Évával, aki logopédus, és Eszterrel, aki gyógypedagógus.
Deme a kép tanúsága szerint hamar feloldódott és remekül érezte magát a foglalkozásokon.
A páratlan páros, Eszter és Demeter az akadálypályán

Bevezetés a gördeszkázásba

2012. augusztus 29., szerda

Arról, hogy Demeter bekerült a közoktatási rendszerbe

Mivel közeledik Demeter második szülinapja, ezért eljött az idő, hogy én is visszatérjek valamilyen formában a munka frontjára. Ez az elhatározás persze azzal jár, hogy Deme nem maradhat itthon egyedül a járókájában, hanem bizony, bölcsibe kell járnia.

Még tavasszal megtettük az első lépéseket a bölcsi felé, vagyis jelentkeztünk a Hajlat utcai Micimackó bölcsődébe (illetve igazság szerint három bölcsődébe is, de ez volt a CÉL), amit a játszótéren végzett közvélemény-kutatásom során a legtöbben dicsértek. Láthatóan a kisembernek is ínyére volt az ötlet, mert sétáink alkalmával elragadtatással bámulta az udvaron játszó bölcsiseket, és még a kerítésre is felmász(ókáz)ott, hogy jobban szemügyre vegye őket. Volt hát nagy öröm, mikor áprilisban a bölcsi ajtaján megjelent a felvett gyerekek névsora, és tátááám, a Demeteré is szerepelt közöttük. Naponta arra kellett hát sétálnunk és fel kellett emelnem Csöppentyűt, hogy ellenőrizhesse a nevét a listán. A nyári szülői értekezleten aztán az is kiderült, hogy a Nyuszi csoportba került Péter Marika nénihez.

A csoportokat egyébként stílusosan a Micimackó szereplőiről nevezték el, vagyis van Füles, Tigris, Zsebibaba és Nyuszi csoport. (Elmerengtem, mi lett volna, ha például a Süsü bölcsibe megyünk: Királyfi és Sárkányfűárus csoport?!) 

Augusztus 21-én aztán már nem csupán az ajtóig tartott a séta, hanem be is masíroztunk és ezzel kezdetét vette a beszoktatás. A szakirodalom szerint két faktor hat a gyerekekre a bölcsődei beszokáskor: egyrészt érezniük kell, hogy anya már vágyik vissza a felnőtt közegbe, másrészt őszintén kell radiálni feléjük, hogy a bölcsi klassz hely. Ez utóbbira pedig azok az anyák képesek, akik maguk is "sikeres bölcsődések" voltak. Hát, nálunk mindkét dolog helyesen működött, mert Deme minden hiszti, dac vagy sztrájk nélkül a Nyuszi csoport oszlopos tagjává vált.

Az első napok kardinális feladata volt a jelválasztás. Ez szerintem minden szülő számára fontos mozzanat az olyan poénok után, mint teszem azt az Irigy Hónaljmirigy nevű formáció Világít a számban a negró című örökbecsűje (Szeretünk, Makka! Emlékszel, mennyit énekeltük a tanáriban?!), amelyben elhangzik a 'már az oviban is disznósajt volt a jelem' mondat. Egy szó, mint száz, a jel meghatároz és predesztinál. Ezek után veselkedtem hát neki  a feladatnak, hogy az éppen szabadon álló 5 jelből megtaláljam a Deme számára megfelelőt. Éééés a hóemberre esett a választás, mégpedig azért, mert az volt az egyetlen, ami mosolygott.
Deme és a csoportos alvás

Mióta bölcsibe járunk, van a hétköznapoknak egy új 'tetőpontja', mégpedig az a pillanat, mikor Demetert kivezetik hozzám a folyosóra. Voila:
 



2012. július 30., hétfő

Debrecenben - ezúttal teszteltünk

Igen, teszteltünk, vagyis Demeter "lemeózta" a város majdnem kétéveseknek kínált szórakozási lehetőségeit. Jelen listán csupán az első három helyezettel foglalkoznunk. (Ide nem jutott be a Nagyerdő, a Máltai játszótér a "nagy dombnál", illetve az állatkert/lepusztult vidámpark páros)

3. helyezést ért el az Ötholdas Pagony, avagy a békebeli Jubileumi játszótér. Anya ennek különösen örült, hiszen anno itt nőtt fel, itt tanult meg hintázni, itt sütött rengeteg finom homokgombócot és bizony ezeknek a lombos fáknak a tövét locsolta (mivel akkoriban valahogy sosem működött a WC). Demeter pedig az így megteremtett családi hagyományokat követve hintázott, libikókázott és csúszdázott:

Listánkon 2. helyezett lett a debreceni belváros (szobrostól, Nagytemplomostól és szökőkutastól)

Megjegyzem, a szökőkutas történetre kereken 3!!!! pár zoknink ment rá (vagyis ázott el).

éééééés (ez itt a dobpergés helye), a legjobb szórakozóhely "majdnemkétévések" számára díjat 2012-ben a Debreceni Egyetem (vagy ahogy anya aposztrofálja, az Egyedem-begyedem egyetem) nyerte .
Előkelő helyezését pedig annak köszönheti, hogy van kanyargós lejtője, amin remekül lehet nyargalászni:
Van benne teméntelen lépcső, amit a babók kedvükre megmászhatnak:
 Terveztek bele továbbá egy remek akusztikájú, hatalmas alapterületű díszudvart, amit kihívás keresztül-kasul végigrohangálni. És végül, de nem utolsó sorban, van benne büfé,ahol az éhes babáknak bolyhost adnak:

Bízom benne, hogy fenti listánk eljut valahogy neves útikönyvek szerkesztőihez, és ezentúl nyaranta pelenkások csapatai fogják megszállni az itt nevezett helyeket.


2012. július 28., szombat

Kánikula

2012 júliusában Szeged városa láthatóan új turista csalogató attrakciókkal gazdagodott. Az egyik ilyen a Tisza partján, nevezetesen a Novotelnél álló óra-hőmérő. Nevezett monstrum már jó pár éve magasodik a szökőkút mellett, de csak most kezdtek el vele fotózkodni a népek. Ez a helyzet pedig azért alakult így, mert nevezett hőmérő este 7-kor még 40 fokot mutatott. Így ni (ez most irodalmi allúzió az Arany Lacinakra):




A város másik új attrakciója a Klauzál téren felállított párakapu, ami alatt Demeter kismilliószor átsétált. Ez nyilván arra a fizikai törvényre vezethető vissza, hogy minél kisebb egy test, annál jobban izzad.

Az időjárási anomáliákról még annyit, hogy rendszeressé váltak az UV-riadók, a sugárzás 7-es, 8-as erősségű. Paradox módon ez nem Neked okoz gondot, kisfiam, hanem anyádnak, aki 16 óra után 50-es Vichy fényvédő krémmel is képes leégni... Egy ismerőstől azt a tanácsot kaptam, hogy amennyiben így áll a helyzet, ne menjek ki, ha süt a nap. Eljátszottam hát a gondolattal, mi történne, ha ezentúl sűrű sötét éjszaka mennénk játszóterezni. Deme első rajzain például ez úgy mutatkozna meg, hogy azok kapásból nem fehér papírra, hanem fotókartonra készülnének. Nem a nap, hanem a hold világítana az égen (vagy a Siemens izzók), nem madárkák repülnének, hanem denevérek, esetleg baglyok...és így tovább.

2012. június 21., csütörtök

A tricaj

Szeged, késő délután, lanyha napsütés. Kocogok a töltésen, a forró szél borzolja a hajamat. Baromi csini vagyok, mert az esti futás mindennapos tevékenység nálam. Demeter előttem tíz méterre motorozik. Szabályos tempóban, egyenesen megy az úton. Amennyiben az út elágazna, úgy pontosan arra megy, amerre én gondolom. Nem áll meg nézelődni, nem száll le kavicsokat gyűjteni vagy leveleket szedegetni és nem kóstolja meg őket..... És ennél a pontnál beleért a kezem a bilibe....

A valóság az, hogy bár már az első szülinapi ajándékai között is szerepelt, Deme valamiért nem komálja a motorokat. Illetve szereti őket, csak nem száguldozni rajtuk, hanem sokkal inkább tologatni őket, vagy felfordítani és a kereküket pörgetni. Ez akkor sem változott, mikor a játszótéren skubiztuk a többi gyerkőcöt. Elkeseredésemben konzultáltam más koraszülött anyukákkal (Teklával, Ilikével és Anitával) és szabályszerűnek tűnik, hogy a kora babák nem motoroznak. Aztán a védőnőnknek (Róta Bélánénak hívják, és IMÁDJUK!!!!!) támadt az az ötlete, hogy próbáljuk ki a triciklit. Az egyik debreceni játszótéren megtörtént a próbakör, és jelentem, MŰŰŰŰKÖDIK! Ezen azt kell érteni, hogy a legényke szereti, kapaszkodik rajta és sokáig fent marad.


Pihenés triciklizés közben: Szeged Múzsájával

Ilyen az, mikor a gyerek az anyja babérjaira tör.

Menjünk mááááááááááár!

Mióta beköszöntött a tricaj (az angol trike elnevezést magyarítottam ilyen vagányul) korszak, azóta mindennaposak lettek a Tisza partján tett séták. Példának okáért szerettem volna megnézni a kérészek rajzását, de a tapasztalatok alapján állíthatom, ez csak amolyan mendemonda.
Ezt az egy szobrot találtuk a tiszavirágzásról. De mint tudjuk, sellőkről is létezik számtalan műalkotás.


2012. június 9., szombat

Helyzetjelentés

Deme 21 hónapos. A legutóbbi mérésen 9850 gramm és 82 centi volt. Kb. 14 foga van, de folyamatosan nőnek, a szája pillanatnyilag leginkább egy cápáéhoz hasonlatos. A lába 21-es.

Most pedig néhány szó a szokásairól.

Séta:
Vagy babakocsiban, vagy gyalogosan történik. A babakocsit már az ébredés utáni rohangászás során elkezdi babrálni, aztán mikor már a folyosón parkol, elkezd hevesen pakolászni a hátsó tartóba. Ilyenkor bekerül minden, amit fontosnak tart, a homokozófelszereléstől Gábor zoknijáig. A legmeredekebb eddig az volt, mikor egy csomag felbontatlan mogyorót dobott be, amit szerencsére még azelőtt felfedeztem, hogy besétáltunk volna egy boltba.
A gyalogos sétálás még mindig problematikus vele - legalábbis számomra. Ha én elindulok egy irányba, ő azért is az ellenkező irányba szalad. Gáborral viszont probléma nélkül sétál, kívülállók számára azt a hatást keltve, mintha nem is ugyanaz a gyerek lenne.
Visszatérve még egy gondolat erejéig a babakocsihoz, Deme szereti, ha mindig van valami a keze ügyében, ezért az indulás előtti utolsó pillanatban még becsörtet a lakásba egy ilyen tárgyért. Az esetek többségében egy nagyobb lapáttal vagy gereblyével hadonászva közlekedik, de az sem ritka, hogy mosolyt csal az utca embere arcára, mikor gurulás közben a kocsiban elnyúlva hevesen kapcsolgatja a távkapcsolóját.


Evés:
Demeter a bizonyíték arra, hogy az ízlés bizony genetikusan öröklődik. Mindent eszik, zöldséget, gyümölcsöt és főként húst, valamint azokat a dolgokat és úgy, ahogy Gábor eszi. Kivételt egyedül a levesek képeznek, amiknek apjával ellentétben nagy barátja. A kolbászokat, szalámikat, felvágottakat olyan mértékben favorizálja, hogy megalkottuk a "Deme szendvicset", ami egy kis csipet kenyeret/péksüteményt jelent két csipet felvágott között.
Ismerkedés a szudzsukkal (bolgár kolbász)
 Játszótér:
 Szimultán hét!!!!! játszótérre járunk. Deme mindegyiket tudja, merre fekszik, ezért bármerre is induljunk el a házból kilépve, egy idő után heves mutogatással jelzi, merre forduljunk, hogy mindenképp egy játszin kössünk ki. Játszóterezünk délelőtt és délután is. Kedvencünk a Retek utcai komplexum.
A játszótéren belül a homokozó a sztár. Ő lapátolgat, én várat építek. Ő kavicsokat pakol, én állatokat "öntök". Ő sározni próbál a nagyokkal, én lebirkózom, hogy ne tegye....
Már a játszóházban is kiderült, hogy Demeter szeret főzőcskézni, hát itt ez kiteljesedett. Gyakran szed össze önszántából edénykéket kanálkákkal és kavargat elmélyülten. Személyes kedvenceim egyébként ezen a fronton a sütő-főző kislányok. Külön említést érdemel a 3 éves Hédi, akit éppen a születésnapján sodort egy homokozóba a sors Demeterrel és jeles nap tiszteletérre alig egy óra alatt vagy harminc tortát sütött és díszített a fiamnak. A napokban pedig a 20 hónapos Anettet zártam a szívembe, aki mini edénykékben és poharakban - amiket Deme szállított neki - leveseket készített, majd pedig az elfogyasztás jelzéseként gyermekem pocakjára öntött. Deme pedig vette a lapot, egy idő után maga vette el a homokkal teli csöbröket és öntötte tartalmukat rezignáltan magára.
Az indulatok csupán akkor szabadulnak el, amikor az idő múlása miatt véget kell vetnem a játszótéri idillnek. Ilyenkor az én kis tigrisem harap, rúg és kimeredve üvölt.

Végül pedig jöjjön a fájó pontom, a beszéd:
Háááát, ezen a téren igen csehül állunk, mert Demeter szókincse a nullával egyenlő. Időnként kiszökik a száján egy-egy 'kua' vagy 'cica', de gyakorlatilag itt meg is álltunk. Pár hete már felcsillant a remény, amikor elkezdte mondani néhány szó elejét (la-, a lapátra), aztán hirtelen felindulásból megtanult felmászni a csúszdás házikóra és ezzel lőttek is a beszédfejlődésnek....A mászás iránti szenvedély azóta is megmaradt. Játszótér az egész világ alapon mindenhol, mindent megmászik, példának okáért séta közben a gyanútlanul álldogáló padokat.

Persze tisztában vagyok vele, hogy nincs elkésve, hiszen a családi legendárium szerint a Soós dédpapája is csak 4-5 évesen szólalt meg először, de akkor egyből egy teljes mondattal sokkolva környezetét (Anyám, jönnek a gólyák!). Az orvosok és védőnők mosolyogva egy "jajjj, nyelvész anyukával" szokták elhessenteni aggodalmamat.
Érdekes módon mutogatással remekül megérteti magát. Már a 'mi ez?' fázis is elkezdődött nála, csak ő egy kérdő intonációval ejtett 'e'-re redukálta a kérdést. És látszik az eredménye a sok éneklésnek és mesekönyvezésnek is: különösen a játszótérről hazafelé szeret dudorászni, a déli alvás előtt pedig szívesen olvasgat fennhangon babanyelven a játékainak.

2012. május 27., vasárnap

A XVIII. szegedi borfesztiválon

Hordón táncolás
Hát igen. Sok víz lefolyt a Tiszán a tavalyi fesztivál óta, amikor Deme még a zenét, a nyüzsgést és az emberáradatot élvezte. Idén kétszer is kilátogattunk az 'eseményre'. (Ez nem volt különösebben nehéz, mert 10 napig tartott.) Deme preferenciái pedig megváltoztak: idén a hordón táncolás, a szökőkutazás, kürtös kalácsozás és a meghitt baráti társaságban (Balogh Lajos bácsiékkal) beszélgetés (vagy nevezzük inkább Borika néni bűvölésének) vitte a prímet. Ja, ez utóbbi momentum a tévé által is meg lett örökítve, próbálom ide is feltölteni azok okulására, akik nem ismerik Szegedet, valamint fogalmuk sincs, hogyan kell helyesen bort kóstolni.


2012. május 24., csütörtök

A Móriczban jártunk

Nehéz dolog nap mint nap iskolába járni. Időnként bizony nagy szüksége van a tanári karnak némi morál javításra, na és persze jó tanácsokra. Deme ezúttal picihológiai csodafegyver üzemmódban látogatott el a munkahelyemre.

Sétálgatott Gesztelyi-Nagy Judit nénivel
Élvezte Erzsike néni rajongását
Keményen dolgozott az irodában (háttal Erika néninek, aki anya barátnője és most szerepel először a blogban. (Sok puszit küldünk ezúton is Neki debütálása alkalmából :P )
Tanította írni Enikő/Makka nénit, de mint az az előző képen is látszik, igen lassan tanul :D

Iskolavezetési tanácsokat osztogatott Éva néninek is Magdi néninek (ez utóbbinak leendő nagymamaként unokázási fogásokat is tanított - Hajráááá Magdika!!!!!)


Konzultált Nelli nénivel, akit már a múltkor is nagyon csípett

És ezt a gyönyörű kompozíciót készítette Ildi néni segítségével az irodában.
Hogy kerek legyen a nap, a továbbképzésnek is beillő iskolalátogatás után a stresszt a Malompark tetején egy kiadós ugrálóvárazással vezette le.

2012. május 12., szombat

Családi nap

Ma úgynevezett családi napot tartottak a közelünkben levő Micimackó bölcsődében, amin részt vett a környék apraja-nagyja. Magától értetődő volt tehát, hogy ott van a mi helyünk is. Deme élvezte a sok gyereket, a forgatagot és rengeteg új dolgot kipróbált. Úgy mint
ugrálóvárazott:

 kutyákat simogatott:
gyurmázott:


mászókázott:

és bulizott a többi földszintessel a faházikóban:


2012. május 10., csütörtök

Játszóterezés

Mióta melegszik az idő, naponta több órát töltünk játszótéren. A játszótérnek is egy meghatározott része lett a bázisunk, nevezetesen a HOMOKOZÓ.

A homokozó iránti rajongás igazából Debrecenben kezdődött, ahol nagyapa a kertben épített titkos szövetségesének egy szép, színes, saját bejáratú homokozót.
A homokozó felszerelést idejében beszereztük: elmentünk egy játékboltba, ahol Deme maga garázdálkodhatott a lapátok és vödrök között. Ki is választotta a második legnagyobb lapátot és gereblyét (csak azért a másodikat, mert a legnagyobb lapát majdnem akkora volt, mint ő maga). A homokozóba kerülve aztán meglett a böjtje Demeter megalomániájának, mert a nagy szerszámok nem álltak kézre, így nem tudott olyan hatékonyan ügyködni, mint a többi gyerek. Ismerkedésre viszont határozottan jó a nagy lapát, mert tény, hogy minden törpe megcsodálja és meg akarja kaparintani.

A kezdeti nehézségek után aztán beszereztünk méretben megfelelő szerszámokat és belevetettük magunkat a homokozók világába. Mert ez tényleg egy külön világ, ahol farkastörvények uralkodnak. Hamar megtanultuk például, hogy minden eszközünkön fel kell tüntetnünk Deme monogramját - egyszer láttuk, ahogy két család egymásnak feszült egy lapát miatt. Ugyanilyen gyorsasággal beletörődtem, hogy a 'szomszéd gyerek lapátja/halacskája/vödre mindig zöldebb' és vice versa. Valamint nap mint nap elképedve szemlélem, milyen gyorsan tanul a többiektől a fiam.

A mi Kinizsink dupla lapáttal küzd a homokkal
Deme nem riad meg a kihívásoktól: kiskanállal is megtölti a vödröt.

Csak rakja, csak pakolja a homokot

2012. május 6., vasárnap

Ballagáson


Szombaton testületileg részt vettünk Sebestyén ballagásán a Radnóti Gimnáziumban. Demeter roppant mód élvezte a felhajtást. Életében először vett fel inget, amit láthatóan igen furcsának talált. Az ünnepség alatt kapott játszani két ballagási lufit, amivel az iskola udvarán a többi gyerek is azon nyomban játszani akart. Hallgatta anyát, aki az iskola utáni vágyakozása kifejezéseként végigénekelte az összes ballagási nótát. Rohangált a tömegben és bezsebelt egy csomó bókot, jókat evett, és persze ott volt a legjobb dolog: Sebi.