Bár az idei volt Demeter első karácsonya, nem igazán értett/érzett bármit is az egészből. Talán annyi utalt számára az ünnepre, hogy a nappaliban volt egy pici karácsonyfánk, illetve valószínűleg érezte a bejgli, a pulykasült és a szaloncukor ízét az anyatejben. Ennek ellenére azt hiszem, mi, a család kaptuk a legtöbb ajándékot Demétől, hiszen napról napra produkál valami új dolgot. A nagymamáéknak például engedte, hogy kedvükre ajnározzák (mivel most már stabilan tartja a kobakját, és a mérete is egy normál időre született babáé, ezért végre a két nagymama is meg merte őt fogni.)
Nagymami karjaiban...
... és nagyapa tenyerében
Apáéknak pedig minden napra jutott valami meglepi, úgy mint a nyitott szemes mosolyka (tudniillik eddig csak csukott szemes mosolyokat láthattunk, amik a pukizásnak/sikeres rotyogtatásnak szóltak), az egyre hosszabbodó aktív időszakok, az egyre ügyesedő kiskezek, amik most már határozott mozdulatokkal fogdossák a játékokat, az erős hátacskáról nem is beszélve, amely immár biztosan tartja a fejecskét. Szóval, köszönjük Neked, drága Fütyő! :)
Deme áttér a szilárd étkezésre - úgy döntött, hogy ezentúl csakis csiburáskát eszik.
És hogy a karácsony ajándékozási részéről se feledkezzünk meg, egy kedves klipp arról, Deme hogy örült a zenélő forgójának.
És hogy a karácsony ajándékozási részéről se feledkezzünk meg, egy kedves klipp arról, Deme hogy örült a zenélő forgójának.
