A teszt

Mivel még mindig semmi és gyanúsan remekül érzem magam, ezért tegnap vettem egy tesztet. Ma bevásárlás után Szegeden Gábornál megcsináltuk. Szegény, annyira izgatott volt, hogy a fürdőszoba vagy wc helyett mi a nappali közepén vártuk, hogy történjen valami. (Hiába, a gyermekünk az első pillanattól VIP!) Leendő magzatunk roppant okos, hiszen 3 perc helyett cirka 1 perc alatt megoldotta élete első tesztjét és a maximális két pontot/csíkot is elérte! 

A csíkok láttán bennem csupán egy kérdés fogalmazódott meg: ha ciklámenek a csíkok, akkor vajon lány lesz?

Valami gyanús

London, Ibis Hotel, tantestületi kiruccanás 3. nap. Hoztam magammal egy rakás betétet, de semmi. Még előjeleket sem érzek. Juditnak viszont piros betűs reggele lett, szóval odaajándékoztam a betéteimet. A lényeg az, hogy egy szobában egy embernek megjöjjön, nem?! Szóval: mission completed.


A képen: bliccelünk a London Eye-on (Babának nincs jegye :) )

Sünbalázs

Ez a blog elsősorban a kisfiunkról -- idővel pedig a kisfiunknak --  szól. A címválasztás alapját egy Csukás István-vers képezte. Azok kedvéért, aki nem jártak oviba, illetve ennél a résznél éppen rendetlenkedtek (esetleg sarokban álltak), íme a nevezett költemény:

Csukás István: Sün Balázs

Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
Szûk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre

Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.

„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.
   
„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.

Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetõt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.

„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”

Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.

Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
   
„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”

„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”

„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.

Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”

Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.

„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!"