Lilypie - Personal pictureLilypie Premature Baby tickers

2011. december 27., kedd

A titkos szövetség

Idén karácsonykor Debrecenben Titkos Szövetség (továbbiakban TSZ) alakult, amit nevezhetnénk nemes egyszerűséggel Karácsonyi Szövetségnek is, de nem tesszük. A TSZ kémeink szerint két tagot számlál, úgy mint Demetert és Nagyapát. Annyit sikerült még megtudnunk, hogy Deme a szövetségben - a már korábban is extenzíven használt Bajnokon túl - (a Frédi és Béni című nagy sikerű rajzfilm után szabadon) a Benőke nevet kapta . Kívülállók számára a szövetség abban nyilvánul meg, hogy tagjai együtt rosszalkodnak, megosztják egymással szendvicsüket/pogácsájukat/véres hurkájukat és egy tálból esznek. A TSZ titkos jellegét Deme - a szószátyár Nagypapával szemben - igazán komolyan veszi: mikor szövetségesével telefonon beszél, még véletlenül sem szól egy árva mukkot sem, csupán jelentőségteljesen mosolyog. De mint tudjuk, a jel (adott esetben szó) hiánya is lehet jel!

A nevekről jut eszembe, hogy mostanában Demetert Csiribirinek hívom. Aztán egyszer séta közben bevillant a következő (Értsd: hangosan felvihogtam az utcán):

Mi lesz Csiribiri neve, ha egyszer megöregszik?  
Csiribá.


Na és hogy kell szólítani Csiribirit, mikor keservesen sír?
Csiribú! :)))))))                             

2011. december 22., csütörtök

Шаг за шагом, avagy jár a baba, jáááár



Az első ízelítőt december 6-án kaptam, amikor tornán - mint rendesen - Inci kimasszírozta a gyerekből a maximumot, ezért megtett 5 lépést egyedül. Otthon aztán pár napig nem jött a folytatás, majd Demeter átcsapott heves gyakorlásba, minek eredményeként  kb. két hét múlva otthon is elkezdtük "mérni a rekordját", vagyis számolgatni az egyedül megtett lépéseket. 
Pillanatnyilag már ott tartunk, hogy Deme időnként még átvált mászásba, viszont határozottan élvezi, hogy napról napra hatékonyabbá válik a játékok szétszórásában, hiszen most már kézben is nagy távolságba el tud bármit bárhova szállítani.

 
A neves alkalom emlékére álljon még itt egy link az egyik kedvenc orosz dalom videoklipjéhez. Ezt mellesleg gyakran énekelgetem Demének, hátha beleplántálom az orosz nyelv szeretetét :)

2011. december 21., szerda

Kacagó gerle

Deme vihorászik. Ez úgy értendő, hogy van naponta minimum egy olyan dolog, amin hosszú percekig hangosan, gurgulázva nevet. Ez a bizonyos dolog bármi lehet: vihorászott már azon, hogy a fotel alatt kukucskáltunk, azon, hogy megdobáltam zoknigalacsinnal, valamint a KGB elnevezést is módfelett nevetségesnek találta.

Egy vihorászós momentumot sikerült telefonvégre kapni. Itt éppen nagypapának dobálja a rubik kockát.

 

2011. december 15., csütörtök

Anyatej - vége

Bevallom, tavaly szeptemberben nem fűztem magamhoz nagy reményeket. Szerencsés vagyok, hogy a fejőben összehozott a sors Teklával és Ilikével, akik rengeteg erőt adtak, és akármilyen idiótán hangzik is, egyfajta példaképként szolgáltak nekem.

Eleinte csak annyi volt a cél, hogy Deme féléves koráig kitartsak. Aztán, mikor ezt teljesítettem, az első szülinap lett az álomhatár. Fárasztó volt, hogy egy teljes éven át nem aludtam végig az éjszakát. Szeptember 9. után aztán már ugyan az estéket átaludtam, nappal azonban rendületlenül kitartottam. Szerencsére Deme anyatej iránti igénye is folyamatosan csökkent, így nem volt lelkiismeret furdalásom. December 9-én kb. 60 milli elfogyasztása után határozottan tolta el a cumit és másnap már nem is tartott rám igényt. Ezzel elvált tőlem az én kis nyulam...

Nagyfiúvá válásának eme első lépcsőjét este a Széchenyi téren némi forralt borozással ünnepeltük meg.

2011. december 11., vasárnap

Demepapi

A gyerek nem az én ízlésemet és ételekhez való hozzáállásomat örökölte. Nem nagy étvágyú, de rendkívül nyitott és mindent szívesen megkóstol. Lelkesen részt vesz a családi evészeteken és kiskutya szemeket mereszt ránk, ha nem ehet abból, amit mi is csócsálunk. Íme tehát egy vasárnapi papi:
Kacsacomb párolt káposztával és burgonyapürével

Hősünk, miközben a fenti papit eszegeti

2011. december 6., kedd

És az idén is eljött!

Bár már tavaly is meglátogatta Demetert a Mikulás, idén találkoztunk vele személyesen először. Kedd volt, Dévény-tornáról hazafelé gurultunk az utcán, mikor a Mikulás széles mosollyal az arcán odalépett a kocsiban trónoló Deméhez. Deme egykedvűen bámulta úgy cirka három másodpercig, aztán figyelme a mellettünk elhaladó 90-es buszra terelődött.

A cipőfényesítés szintén kimaradt még idén a programból, a csomag viszont ismét nagy sikert aratott, és a tartalma sem maradt érintetlen.

2011. december 2., péntek

Az első cipő


Rögtön helyesbítenem kell, mert az első cipő valójában nem is cipő, hanem hótaposó. Továbbá nem is az első, mert az egy 18/19-es méretű mamusz/kocsicipő volt. Most viszont eljött az idő, hogy ezt lecseréljük valami komolyabbra, egyrészt a téliesre fordult időjárás miatt, másrészt azért, mert kocsicipőben nem lehet járni, Demeter viszont már az utcán is próbál kiszabadulni a kocsijából.
A probléma orvoslása végett felkerekedtünk hát családilag az Árkádba, és lelkes cipővadászatba kezdtünk. Eleinte mindenki lelkes volt, aztán Demeter kezdte unalmasnak találni az egy helyben/kocsiban üldögélést és a zegzugos cipőkbe történő lábdugdosást. Én pedig rekordidő alatt leizzadtam attól, hogy egy izgő-mozgó gyerek lábára kellett ráadnom cipőket.
Cirka egy óra plázázás után aztán felszállt a fehér füst, és megvettük ŐT:
20-as, bélelt, talpbetétes, meleg, olasz, bőr-textil és multifunkcionális, mert lehet vele játszani is.

2011. november 30., szerda

Anya könyve

...végre megjelent. Már ideje volt, mert anya a munka hevében a nemalvástól igen frusztrált tud lenni. És hogy mi köze ennek Demeterhez? Hát az, hogy anya Neki dedikálta művét, hiszen a Könyv (Bookcsi) tekinthető anya harmadik "gyerekének" Cece és Deme után.
A Mű fedőlapja

Voilá, az ominózus dedikálás

2011. november 28., hétfő

A fürdési ceremónia

Úgy kezdődik, hogy Demeter este nyolc magasságában a játék hevében törölgetni kezdi a szemét, aztán odatotyog (egyik kezével még a bútorokba kapaszkodva) az apjához vagy hozzám és odabújik. Ekkor mi jelentőségteljesen egymásra nézünk és indul a mandula...
A fürdés a nap különösen vidám része. Azzal indul, hogy én elrohanok ereszteni a vizet és melegíteni a tejet, Gábor pedig vetkőztet. Közben birokra kelnek, Gábor kis gombócot gyúr Deméből és csiklandozza, ahol éri.

A második felvonás a fürdőszobában jön, ahol Demét várják Kacsó Pongrácék, a kacsakommandó, és egy rikító színű műanyagpohár.
A debreceni fürdős kommandó...

...és a szegedi csapat.
Persze ez még roppant kevés, ezért Demeter rendre megúsztatja a flakonokat is.
Miután már rendesen vizes vagyok és a fürdőszoba is úszik ismét Gáboré a terep az öltöztetés erejéig. (Ekkora Deme már láthatóan kezd veszteni erejéből.) Jön a vacsora és a fogmosás/ fogkefe rágcsálás, aztán pedig Gábor hasán érkezik az álomtündér.

2011. november 8., kedd

In memoriam Balázs nagypapa

Isten azért találta fel a nagyszülőket, hogy még a szüleiknél is jobban imádják a kisgyerekeket. Te különösen szerencsés vagy, Deme, amiért születésedkor négy nagyszülő izgult Érted és figyelte minden rezdülésed.

Sajnos, a Balázs nagypapád csak idáig gyönyörködhetett Benned. 88 évesen hagyott itt minket. Féltve nézte a klinikán készült inkubátoros képeidet. Amikor átköltöztünk Szegedre, rendszerint mosolyt csaltál az arcára kurjongatásiddal. Amikor pedig talpig csokisan meglátott a szülinapodon tortaevés után, láttam rajta, hogy ilyen maszatos babát még sosem látott.

Az utolsó heteket már kórházban töltötte. Hiányoztál Neki, ezért nem telt el úgy nap, hogy meg ne kérdezte volna, hogy van az ő már nem is olyan kicsi kisunokája.

14 hónapot tölthettetek együtt....

A Györfi nagypapád szerint egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. Szeretném, ha a Balázs nagypapádról - természetesen majd a családi történetek alapján - a saját unokáidnak is mesélnél. Ez a bejegyzés az Ő emlékére készült.

 Balázs nagyapa, itt Sebivel

2011. október 12., szerda

Játék az egész világ

Az ember a felnőttek világában hajlamos elfelejteni, milyen jó is játszani. Ilyenkor hasznos, ha van az életünkben egy Demeter, aki ilyesmire is ráirányítja a figyelmünket.

Azzal kezdődött, hogy egy esti pakolászás után Gáborral arra eszméltünk, hogy az egész lakást - a spájz és a vécé kivételével- ellepték a játékok. Ott vannak természetesen Deme szobájában. Aztán a hálóban is sorakoznak arra az esetre, ha a nagyágyon játszanánk. A nappaliban a dohányzóasztal alatti részt már teljesen azok uralják, na meg itt van a járóka is - tele játékokkal. Ezek mellett a nappali extra lehetőségek egész tárházát is kínálja: lehet például újságokat eszegetni, leszedni az asztal sarkaira nagy műgonddal felragasztott sarokvédőket,
megrágcsálni anya laptopjának kábelét
és távkapcsolózni. Ez utóbbi célból fertőtlenítettem egy régi, a többinél sokkal nagyobb távkapcsolót - Demeter megalomániás is - és akár hiszitek, akár nem, ez a bizonyos távkapcsoló valahogy mindig Bogárszemű keze ügyébe kerül.

A fürdőszobában a kád szélén éldegélnek Kacsó Pongrác és Piroska, a gumikacsa pár, valamint ott vannak még a flakonok.

Joggal kérdezhetnétek, mit keresnek a játékok a konyhában, de szerintem itt van csak igazán kulcsszerepük: a minap azt a felfedezést tettem, hogy ha a megfelelő pillanatban (értsd amikor csökken a kanalazási kedv) előkerül egy új játék, Demeter szájába be lehet még lapátolni 4-5 kanálnyi ételt is. A nagykönyv szerint persze az evés alatti játék káros, mert elveszi a gyerek figyelmét az étkezés procedúrájáról, de endem boldogsággal tölt el a kiürült etetőpohárkák látványa :)

2011. szeptember 20., kedd

Az első szeminárium


Igen, kedves blogolvasók, ugyan beszélni még nem tud, de Demeternek ez nem volt akadály: ma megtartotta az SzTE negyedéves gyógytornász hallgatóinak élete első szemináriumát. Na persze nem egyedül, hanem Incivel, aki Demét szemelte ki bemutató gyereknek a Katona-módszer szemléltetésére. Választása szerencsésnek bizonyult, mert Deme nem ijedt meg a nézősereg láttán, sőt, már a vetkőzés során elkezdte produkálni magát. Végig figyelte a publikum reakcióját, nagyokat mosolygott, és persze szorgosan követte Inci utasításait.
Minden szem Demére tapadt
Jár a baba, jáááár

2011. szeptember 18., vasárnap

Bor, tér, kutyusok, torony, satöbbi

Szeged a fesztiválok városa, vagyis itt mindig van valami alkalom, amikor barátokkal össze lehet jönni egy kis beszélgetésre. A hétvégén a Bor tér nevezetű rendezvényen vett részt Deme a Dóm téren. Végre volt alkalma Szeged szívében jól körülnézni. Nem maradhatott ki egy közös kép a Dömötör-toronnyal,
játék és nevetgélés Borikával (aki még a táskáját is kész volt feláldozni a jókedv oltárán)
És persze volt részünk az elmaradhatatlan kutyanézegetésben (Deme mosolyog is a kutyusokra a nyomaték kedvéért), valamint Töpörtyű itt fedezte fel, hogy képes felállni a babakocsiban is.

2011. szeptember 9., péntek

Szülinap!!!!!

Deme a nagy napon fél nyolckor már fent kukorékolt, és várta a reggeli tejecskéjét.

A reggeli teendők elvégzése után aztán felszálltunk a villamosra és elindultunk Dévény-tornázni. Útközben bemutatta a kedves publikumnak legújabb kunsztját, a nyelvnyújtogatást.
10-kor aztán kezdetét vette a torna Inci nénivel és a cirill feliratos szerb mozdonnyal.
10.09-kor anyai kérésre pusziszünetet tartottunk (ha már tavaly elmaradt). A képet Inci néni készítette, aki mindent bevetett, hogy Demetert mosolyra bírja, de inkább csak csodálkozó döbbenet ült ki az arcára.
A hejehuja aztán Balázs mamáéknál folytatódott, ahol már várt minket a TORTA. A műremek az A Cappella cukrászdából származik, Panama csokitorta névre hallgat és volt rajta sünikés marcipán, bolondgombák, csokipillangók, gyertya, szóval minden.
Demeter először a sünikébe mélyesztette bele 6 fogát.
Majd a gyurmázás és az önfeledt maszatolás következett. Előrelátó szülőként vittem a gyereknek váltóbodyt és nadrágot. De azt nem gondoltam volna, hogy zoknit is kellett volna csomagolnom. Azt pedig a jelen blogban nem részletezném, hogy nézett ki a fehér farmerom a tortázás után.
Délután aztán jött Sebi és hozott ajándékot.


És persze ez jó apropót szolgáltatott egy újabb nagy maszatoláshoz.
Hát, kérem szépen, ilyen vidáman és mozgalmasan telt ez az ünnep. Várjuk a következőt!





2011. szeptember 8., csütörtök

Egy felállás krónikája

Ahányszor szóba került Deme mozgásfejlődése, csak egyetlen titkos vágyam volt: hogy felálljon az első szülinapja előtt. Tisztában vagyok vele, hogy vannak gyerekek, akik 9 hónaposan már elérik ezt a fejlődési stádiumot, de nekünk ez így is hatalmas eredmény lett volna. Ezek után senki ne mondja, hogy nincsenek csodák, Deme pontosan a szülinapja előtti délelőttön belém kapaszkodva állt fel. A kétkedők kedvéért álljon itt egy rövid bemutató a technikából.
Gábor elkövette azt a hibát, hogy Demeter közelében próbálta olvasni az újságot. Ez azért súlyos probléma, mert Deme valósággal falja az újságokat (szó szerint!). Mivel ő a mi Bajnokunk, aki nem ismer akadályt, kézenfekvőnek tűnt, hogy megmássza az apját.
Sikeeer! Hősünk megkaparintotta a céltárgyat és egyik lábával már talpon áll.

Gábor közben visszavág. Deme ezért állva próbál érvényt szerezni akaratának :)

2011. július 23., szombat

Babaúszás

Még anno a fejőben beszélgettünk a lányokkal a gyerekek fejlesztéséről és Zita vetette fel a babaúszás lehetőségét. Én azon nyomban elvetettem az ötletet, mondván, hogy a víz koszos, hideg, nem babának való, meg egyébként is, ez csak az aktuális divathóbort. Aztán jött Deme és anyai átnevelése részeként ezt is átírta a fejemben. Szóval szorgosan böngésztem a netet és rátaláltam Algyőn a Borbála Fürdőre (borbalabebi.hu. ) És ezzel megkezdődött Csimpike metamorfózisa vízipókba.
Az edzés előtt felvettük az úszópelust és a fürdőnacit.
 A vízben bemelegítettünk,
úsztunk hason,
aztán háton is.
Bemutattunk néhány gyakorlatot Kriszta nénivel
Taktikai megbeszélést tartottunk Sebivel, aki már nagyra nőtt és jól úszik.
Zsipp-zsuppoztunk (ugráltunk ki-be a vízből) egy kört.
Levezetésként pedig halásztunk színes labdákat a körben,
...és önszorgalomból a körön kívül.
Az edzés végén pedig elbúcsúztunk a többiektől.
Ilyen kimerítő nap után aztán este kellett az energia




2011. június 27., hétfő

A fogtündér

Még terhességem alatt az utolsó osztályomtól kaptam ajándékba egy Gombos Edina neve által fémjelzett (majdnem azt találtam állítani, hogy írott) babanaplót. Ez valójában egy nagyon sok szabadidővel rendelkező kismamáknak összeállított foglalkoztató könyv, amibe mindenféléket ragasztgatni, írogatni, meg gyűjtögetni kell. Addig még világos volt a dolog, hogy pl. "5 kedvenc potenciális fiú- és lánynevem" - ezt nyilván írni kell, vagy első ultrahangképem, első mosolyom - ezeket le kell fotózni és beragasztani, illetve "köldökcsonkom", "első hajtincsecském" ezeket le kell vágni, préselni, majd beragasztani. Aztán elérvén ahhoz a részhez, hogy "első fogacskám" elbizonytalanodtam. Vajon most ki kell vernem gyermekem nagy műgonddal kinövesztett fogát és be kell ragasztanom?!
Demeter hónapok óta növeszti a fogát. Nem telik el úgy nap, hogy ne keresgélné a szájában. Gáborral azt ígértük neki, hogy egyik este alszik majd egy nagyot, aztán mire reggel felébred, ott lesz a szájában egy fogacska. Titkon persze féltünk, hogy láz, nyűgösködés és egész éjjel tartó bömbölés fogja kísérni a folyamatot. Aztán az egyik reggel ott fehérlett az ínyén, mint egy kis jéghegy. És csak nagy örvendezés és mosolygás volt....

2011. június 24., péntek

Dévény-torna

Mivel Demeter koraszülött volt, fokozott figyelem kíséri fejlődését. Próbáljuk behozni a két hónapos lemaradását mind fizikai, mind mozgásos téren. Ezért örültem, mikor hosszas kérlelésemre Gál doktor kiírta Demeternek a Dévény-tornát. A gyógytornászunkat, Farkas Irént hamar megszerettük, bár Demeter inkább csak akkor szereti, ha nem abajgatja - ilyenkor még mosolyogni is szokott rá.
Az edzések egy órán át tartanak, és különböző izomcsoportokat mozgatnak meg. Eleinte inkább felsőtestre "gyúrtunk", de most, hogy Deme már pöpecül fordul, áttértünk a hát- és láberősítésre is. Eleinte Demeter a tüdejét is erősítette egész órán át (vagyis bömbölt), de a szabadsága korlátozásának szóló sírdogálási idő folyamatosan csökken.
Az edzés kezdete - kellemes hátmasszázs.
A tornákon minden gyerek kap személyre szóló játékokat, hogy ezzel stimulálják őket. Demeter számára azonban a szomszéd szőnyegen tornázó pucér (vagyis pelenkás) kislányok jelentik a motivációt. Ilyenkor kibújik belőle a "törpepasi" és szó szerint nyálcsorgatva követi minden mozdulatukat.
Hol vagytok, csajok? Négykézlábazás a'la Deme




A csodálat tárgya a tatami végében öltöző Emese.
Csendélet torna után, avagy bezárt a szerviz.