A befektetett energia egyrészt abban nyilvánul meg, hogy Deme sokat és szívesen versel. Igazán élvezem például, mikor Demeter a Süsüből megismert rigmusokra masírozik be az óvodai csoportszobába. Nincs is annál nagyobb öröm ugyanis, mikor az ember gyereke korán reggel már "zsoldos" és a "Mi vagyunk a zsoldosok" című rigmus azon részét, hogy "Sziklakőből az ágyunk/Puha ágyra nem vágyunk/senki fiát nem szánjuk/Ha meglátjuk, levágjuk!" a nyomaték kedvéért társai teljes elképedésére el is mutogatja.
Demeter nem csupán előadóművészi babérokra tör, hanem meséket is ír. Tegnap lefektetéskor például a hangzatos című "A liba, a kacsa, a kettő boszorkány és a tető" című mesét hallhattam. A szüzsé igen egyszerű: él a liba meg a kacsa, jön a kettő (figyelem, nem két!) boszorkány, akik leesnek a tetőről. A liba és a kacsa - akik semmit észre sem vesznek a kettő bosziból - pedig tovább élnek, ugyanúgy. Semmi bonyodalom, semmi izgalom! Igazi 21. századi mese, kérem szépen!
Deme a mesén túl még koszorús, nagy költő is. Álljon itt első, gyerekeknek/szakácsoknak szánt szabad verse (amit a Süssünk, süssünk valamit című mondóka ihletett - Eszter, ezúton is üdvözlünk!):
Balázs Demeter: Rétes
(Írta Balázs Demeter verse)
Rétes, rétes
Kerekes és édes
Megkenjük vajjal,
Finom lesz!
Irodalmárkáim, máris lehet dolgozni rajta! :DDDDD
