Kánikula

2012 júliusában Szeged városa láthatóan új turista csalogató attrakciókkal gazdagodott. Az egyik ilyen a Tisza partján, nevezetesen a Novotelnél álló óra-hőmérő. Nevezett monstrum már jó pár éve magasodik a szökőkút mellett, de csak most kezdtek el vele fotózkodni a népek. Ez a helyzet pedig azért alakult így, mert nevezett hőmérő este 7-kor még 40 fokot mutatott. Így ni (ez most irodalmi allúzió az Arany Lacinakra):

A város másik új attrakciója a Klauzál téren felállított párakapu, ami alatt Demeter kismilliószor átsétált. Ez nyilván arra a fizikai törvényre vezethető vissza, hogy minél kisebb egy test, annál jobban izzad.

Az időjárási anomáliákról még annyit, hogy rendszeressé váltak az UV-riadók, a sugárzás 7-es, 8-as erősségű. Paradox módon ez nem Neked okoz gondot, kisfiam, hanem anyádnak, aki 16 óra után 50-es Vichy fényvédő krémmel is képes leégni... Egy ismerőstől azt a tanácsot kaptam, hogy amennyiben így áll a helyzet, ne menjek ki, ha süt a nap. Eljátszottam hát a gondolattal, mi történne, ha ezentúl sűrű sötét éjszaka mennénk játszóterezni. Deme első rajzain például ez úgy mutatkozna meg, hogy azok kapásból nem fehér papírra, hanem fotókartonra készülnének. Nem a nap, hanem a hold világítana az égen (vagy a Siemens izzók), nem madárkák repülnének, hanem denevérek, esetleg baglyok...és így tovább.