Szeged, késő délután, lanyha napsütés. Kocogok a töltésen, a forró szél borzolja a hajamat. Baromi csini vagyok, mert az esti futás mindennapos tevékenység nálam. Demeter előttem tíz méterre motorozik. Szabályos tempóban, egyenesen megy az úton. Amennyiben az út elágazna, úgy pontosan arra megy, amerre én gondolom. Nem áll meg nézelődni, nem száll le kavicsokat gyűjteni vagy leveleket szedegetni és nem kóstolja meg őket..... És ennél a pontnál beleért a kezem a bilibe....
A valóság az, hogy bár már az első szülinapi ajándékai között is szerepelt, Deme valamiért nem komálja a motorokat. Illetve szereti őket, csak nem száguldozni rajtuk, hanem sokkal inkább tologatni őket, vagy felfordítani és a kereküket pörgetni. Ez akkor sem változott, mikor a játszótéren skubiztuk a többi gyerkőcöt. Elkeseredésemben konzultáltam más koraszülött anyukákkal (Teklával, Ilikével és Anitával) és szabályszerűnek tűnik, hogy a kora babák nem motoroznak. Aztán a védőnőnknek (Róta Bélánénak hívják, és IMÁDJUK!!!!!) támadt az az ötlete, hogy próbáljuk ki a triciklit. Az egyik debreceni játszótéren megtörtént a próbakör, és jelentem, MŰŰŰŰKÖDIK! Ezen azt kell érteni, hogy a legényke szereti, kapaszkodik rajta és sokáig fent marad.
 |
| Pihenés triciklizés közben: Szeged Múzsájával |
 |
| Ilyen az, mikor a gyerek az anyja babérjaira tör. |
 |
| Menjünk mááááááááááár! |
|
Mióta beköszöntött a tricaj (az angol trike elnevezést magyarítottam ilyen vagányul) korszak, azóta mindennaposak lettek a Tisza partján tett séták. Példának okáért szerettem volna megnézni a kérészek rajzását, de a tapasztalatok alapján állíthatom, ez csak amolyan mendemonda.
 |
| Ezt az egy szobrot találtuk a tiszavirágzásról. De mint tudjuk, sellőkről is létezik számtalan műalkotás. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése