A homokozó iránti rajongás igazából Debrecenben kezdődött, ahol nagyapa a kertben épített titkos szövetségesének egy szép, színes, saját bejáratú homokozót.
A homokozó felszerelést idejében beszereztük: elmentünk egy játékboltba, ahol Deme maga garázdálkodhatott a lapátok és vödrök között. Ki is választotta a második legnagyobb lapátot és gereblyét (csak azért a másodikat, mert a legnagyobb lapát majdnem akkora volt, mint ő maga). A homokozóba kerülve aztán meglett a böjtje Demeter megalomániájának, mert a nagy szerszámok nem álltak kézre, így nem tudott olyan hatékonyan ügyködni, mint a többi gyerek. Ismerkedésre viszont határozottan jó a nagy lapát, mert tény, hogy minden törpe megcsodálja és meg akarja kaparintani.
A kezdeti nehézségek után aztán beszereztünk méretben megfelelő szerszámokat és belevetettük magunkat a homokozók világába. Mert ez tényleg egy külön világ, ahol farkastörvények uralkodnak. Hamar megtanultuk például, hogy minden eszközünkön fel kell tüntetnünk Deme monogramját - egyszer láttuk, ahogy két család egymásnak feszült egy lapát miatt. Ugyanilyen gyorsasággal beletörődtem, hogy a 'szomszéd gyerek lapátja/halacskája/vödre mindig zöldebb' és vice versa. Valamint nap mint nap elképedve szemlélem, milyen gyorsan tanul a többiektől a fiam.
A mi Kinizsink dupla lapáttal küzd a homokkal |
Deme nem riad meg a kihívásoktól: kiskanállal is megtölti a vödröt. |
Csak rakja, csak pakolja a homokot |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése