Debrecenben a Pál utcán teljes baba-felszerelés várta Demetert. Itt is van ágyikója, játékai, ágyneműje stb., hogy abszolút komfortosan érezze magát. A családdal és főként velem való együttlét azonban egy meglepő dolgot is kihozott Deméből, ami a családi legendáriumba csak „16 órás hiszti” néven kerül be. A jelenség még az utolsó két napon a klinikán kezdődött (gyanítom, hogy valamelyik szobatársam fiától sikerült eltanulni) és abból állt, hogy Deme délután 4 körül elkezdett keservesen üvölteni és tette ezt 8-9-ig rendületlenül. Lelkes első gyermekes anyaként persze végigsakkoztam vele mindent – kapott enni, mellre vettem, pelenkát cseréltem stb. Az egyetlen gyógyír az volt, ha a karomban van. Az első napokban délutánonként meg voltam hát lőve, mert semmit nem lehetett gyerekkel a karomban csinálni. Aztán gondoltam egy merészet, és egy hordozókendő formájában túljártam a kis kópé eszén. A hiszti persze ezután már Murphy törvénye szerint csak 1-2 alkalommal jelentkezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése