Demetej

Ahogy Demeter súlya gyarapodott, ő maga pedig erősödött elérkezett az idő, hogy megpróbálkozzunk a szopással. A nővérkék hamar konstatálták, hogy a mellbimbómat nem szoptatásra tervezték – szakértői vélemények szerint a gyerek karácsonyig/ 3 kilós koráig nem lesz képes bekapni. Hogy mentsem ami menthető nekiálltam hát bimbókiemelőket tesztelni (a Philips Avent nyert). Szóval a szoptatás nálunk abból áll, hogy anya felhelyezi a mellbimbóját – Deme ezt eleinte megpróbálja leverni – Deme lovagló ülésben elhelyezkedik a combján, nagyra tát és kapcsolódik.

A szopás más gyerekek esetében egy megnyugtató tevékenység. Az ide vonatkozó szakirodalom említi pl. hogy létezik komfort szopás, amikor a gyerkőc csak órákig csüng az anyján és időnként kortyol egyet-egyet. Hát, a Demeter által képviselt irányzat ennek a szöges ellenkezője, aminek én a power walking mintájára az „erő szopás” (power sucking) nevet adtam. A kiskorú ugyanis egy pillanatra sem nyugszik meg evés közben (jár keze-lába). Mi több, számára a szopás egy hangos tevékenység – cuppogva csámcsogja a szilikon bimbókiemelőt, hörög és sóhajtozik közben. Ami pedig eme tevékenység fő célját illeti, Demeter csupán a kinyert tej egy részét hajlandó lenyelni, a többit kiköpi magára és rám. Összefoglalva tehát az „erő szopást” (innentől levédettük a nevet és a technikát) ajánlanánk minden túlsúlyos (ha van ilyen) csecsemőnek, akik ily módon evés közben automatán kalóriát égethetnek el és megakadályozhatják a további hízást. Referenciának csak annyit, hogy kisfiam az adagját jócskán meghaladó tejezés mellett csupán max. 10 grammot hízik, mióta ezt a módszert alkalmazza.