Apák napja 2013

Nálunk ugyan eddig nem volt divat, de a bölcsődében a nemi egyenjogúság jegyében ünneplik az apukákat is. Ebből az alkalomból Demeter lelkesen kézműveskedett és köszöntötte Gábort, mikor délután találkoztak.

Deme 2!

Idén is eljött kedvenc családi nevezetes dátumunk, a szeptember 9., amit két városra szóló vigadalommal ünnepeltünk.

Volt torta Debrecenben és volt torta Szegeden, ahol Sebi és Enikő néni társaságában a nagymamánál tartottuk az ünneplést.  Ezen felül volt nagy heje huja a Nyuszi csoportban, ahol a gyerekek zenével, tánccal és puszilgatással köszöntötték az ünnepeltet. Demeter a bulit még csak Marika néni öléből szemlélte és csodálkozva fogadta társai szeretgetését.

Hősünk ezúttal egy macika alakú mini tortát pusztított el.

Sebi, aki bármikor, bármilyen ajándékot überel :)

Odú

A bölcsőde megkezdésével párhuzamosan Demeter életébe egy új, rendszeres program is helyet kapott, az Odú Fejlesztőközpont látogatása. Ez az intézmény Szegeden és környékén megkésett fejlődésű gyerekek felzárkóztatásával és fejlesztésével foglalkozik. Engem igen aggasztott, hogy Deme 1,5 évesen még nem beszél. Nagyon sok jót hallottam róluk, így kézenfekvőnek tűnt, hogy elmenjünk egy felmérésre, ahol igazoltnak találták a megkésett beszédfejlődéssel kapcsolatos gyanúmat. A tanév megkezdésével így kaptunk heti 2 időpontot Évával, aki logopédus, és Eszterrel, aki gyógypedagógus.
Deme a kép tanúsága szerint hamar feloldódott és remekül érezte magát a foglalkozásokon.

A páratlan páros, Eszter és Demeter az akadálypályán

Bevezetés a gördeszkázásba

Arról, hogy Demeter bekerült a közoktatási rendszerbe

Mivel közeledik Demeter második szülinapja, ezért eljött az idő, hogy én is visszatérjek valamilyen formában a munka frontjára. Ez az elhatározás persze azzal jár, hogy Deme nem maradhat itthon egyedül a járókájában, hanem bizony, bölcsibe kell járnia.

Még tavasszal megtettük az első lépéseket a bölcsi felé, vagyis jelentkeztünk a Hajlat utcai Micimackó bölcsődébe (illetve igazság szerint három bölcsődébe is, de ez volt a CÉL), amit a játszótéren végzett közvélemény-kutatásom során a legtöbben dicsértek. Láthatóan a kisembernek is ínyére volt az ötlet, mert sétáink alkalmával elragadtatással bámulta az udvaron játszó bölcsiseket, és még a kerítésre is felmász(ókáz)ott, hogy jobban szemügyre vegye őket. Volt hát nagy öröm, mikor áprilisban a bölcsi ajtaján megjelent a felvett gyerekek névsora, és tátááám, a Demeteré is szerepelt közöttük. Naponta arra kellett hát sétálnunk és fel kellett emelnem Csöppentyűt, hogy ellenőrizhesse a nevét a listán. A nyári szülői értekezleten aztán az is kiderült, hogy a Nyuszi csoportba került Péter Marika nénihez.

A csoportokat egyébként stílusosan a Micimackó szereplőiről nevezték el, vagyis van Füles, Tigris, Zsebibaba és Nyuszi csoport. (Elmerengtem, mi lett volna, ha például a Süsü bölcsibe megyünk: Királyfi és Sárkányfűárus csoport?!) 

Augusztus 21-én aztán már nem csupán az ajtóig tartott a séta, hanem be is masíroztunk és ezzel kezdetét vette a beszoktatás. A szakirodalom szerint két faktor hat a gyerekekre a bölcsődei beszokáskor: egyrészt érezniük kell, hogy anya már vágyik vissza a felnőtt közegbe, másrészt őszintén kell radiálni feléjük, hogy a bölcsi klassz hely. Ez utóbbira pedig azok az anyák képesek, akik maguk is "sikeres bölcsődések" voltak. Hát, nálunk mindkét dolog helyesen működött, mert Deme minden hiszti, dac vagy sztrájk nélkül a Nyuszi csoport oszlopos tagjává vált.

Az első napok kardinális feladata volt a jelválasztás. Ez szerintem minden szülő számára fontos mozzanat az olyan poénok után, mint teszem azt az Irigy Hónaljmirigy nevű formáció Világít a számban a negró című örökbecsűje (Szeretünk, Makka! Emlékszel, mennyit énekeltük a tanáriban?!), amelyben elhangzik a 'már az oviban is disznósajt volt a jelem' mondat. Egy szó, mint száz, a jel meghatároz és predesztinál. Ezek után veselkedtem hát neki  a feladatnak, hogy az éppen szabadon álló 5 jelből megtaláljam a Deme számára megfelelőt. Éééés a hóemberre esett a választás, mégpedig azért, mert az volt az egyetlen, ami mosolygott.

Deme és a csoportos alvás

Mióta bölcsibe járunk, van a hétköznapoknak egy új 'tetőpontja', mégpedig az a pillanat, mikor Demetert kivezetik hozzám a folyosóra. Voila:

 

Debrecenben - ezúttal teszteltünk

Igen, teszteltünk, vagyis Demeter "lemeózta" a város majdnem kétéveseknek kínált szórakozási lehetőségeit. Jelen listán csupán az első három helyezettel foglalkoznunk. (Ide nem jutott be a Nagyerdő, a Máltai játszótér a "nagy dombnál", illetve az állatkert/lepusztult vidámpark páros)

3. helyezést ért el az Ötholdas Pagony, avagy a békebeli Jubileumi játszótér. Anya ennek különösen örült, hiszen anno itt nőtt fel, itt tanult meg hintázni, itt sütött rengeteg finom homokgombócot és bizony ezeknek a lombos fáknak a tövét locsolta (mivel akkoriban valahogy sosem működött a WC). Demeter pedig az így megteremtett családi hagyományokat követve hintázott, libikókázott és csúszdázott:

Listánkon 2. helyezett lett a debreceni belváros (szobrostól, Nagytemplomostól és szökőkutastól)

Megjegyzem, a szökőkutas történetre kereken 3!!!! pár zoknink ment rá (vagyis ázott el).

éééééés (ez itt a dobpergés helye), a legjobb szórakozóhely "majdnemkétévések" számára díjat 2012-ben a Debreceni Egyetem (vagy ahogy anya aposztrofálja, az Egyedem-begyedem egyetem) nyerte .

Előkelő helyezését pedig annak köszönheti, hogy van kanyargós lejtője, amin remekül lehet nyargalászni:

Van benne teméntelen lépcső, amit a babók kedvükre megmászhatnak:

 Terveztek bele továbbá egy remek akusztikájú, hatalmas alapterületű díszudvart, amit kihívás keresztül-kasul végigrohangálni. És végül, de nem utolsó sorban, van benne büfé,ahol az éhes babáknak bolyhost adnak:

Bízom benne, hogy fenti listánk eljut valahogy neves útikönyvek szerkesztőihez, és ezentúl nyaranta pelenkások csapatai fogják megszállni az itt nevezett helyeket.

Kánikula

2012 júliusában Szeged városa láthatóan új turista csalogató attrakciókkal gazdagodott. Az egyik ilyen a Tisza partján, nevezetesen a Novotelnél álló óra-hőmérő. Nevezett monstrum már jó pár éve magasodik a szökőkút mellett, de csak most kezdtek el vele fotózkodni a népek. Ez a helyzet pedig azért alakult így, mert nevezett hőmérő este 7-kor még 40 fokot mutatott. Így ni (ez most irodalmi allúzió az Arany Lacinakra):

A város másik új attrakciója a Klauzál téren felállított párakapu, ami alatt Demeter kismilliószor átsétált. Ez nyilván arra a fizikai törvényre vezethető vissza, hogy minél kisebb egy test, annál jobban izzad.

Az időjárási anomáliákról még annyit, hogy rendszeressé váltak az UV-riadók, a sugárzás 7-es, 8-as erősségű. Paradox módon ez nem Neked okoz gondot, kisfiam, hanem anyádnak, aki 16 óra után 50-es Vichy fényvédő krémmel is képes leégni... Egy ismerőstől azt a tanácsot kaptam, hogy amennyiben így áll a helyzet, ne menjek ki, ha süt a nap. Eljátszottam hát a gondolattal, mi történne, ha ezentúl sűrű sötét éjszaka mennénk játszóterezni. Deme első rajzain például ez úgy mutatkozna meg, hogy azok kapásból nem fehér papírra, hanem fotókartonra készülnének. Nem a nap, hanem a hold világítana az égen (vagy a Siemens izzók), nem madárkák repülnének, hanem denevérek, esetleg baglyok...és így tovább.

A tricaj

Szeged, késő délután, lanyha napsütés. Kocogok a töltésen, a forró szél borzolja a hajamat. Baromi csini vagyok, mert az esti futás mindennapos tevékenység nálam. Demeter előttem tíz méterre motorozik. Szabályos tempóban, egyenesen megy az úton. Amennyiben az út elágazna, úgy pontosan arra megy, amerre én gondolom. Nem áll meg nézelődni, nem száll le kavicsokat gyűjteni vagy leveleket szedegetni és nem kóstolja meg őket..... És ennél a pontnál beleért a kezem a bilibe....

A valóság az, hogy bár már az első szülinapi ajándékai között is szerepelt, Deme valamiért nem komálja a motorokat. Illetve szereti őket, csak nem száguldozni rajtuk, hanem sokkal inkább tologatni őket, vagy felfordítani és a kereküket pörgetni. Ez akkor sem változott, mikor a játszótéren skubiztuk a többi gyerkőcöt. Elkeseredésemben konzultáltam más koraszülött anyukákkal (Teklával, Ilikével és Anitával) és szabályszerűnek tűnik, hogy a kora babák nem motoroznak. Aztán a védőnőnknek (Róta Bélánénak hívják, és IMÁDJUK!!!!!) támadt az az ötlete, hogy próbáljuk ki a triciklit. Az egyik debreceni játszótéren megtörtént a próbakör, és jelentem, MŰŰŰŰKÖDIK! Ezen azt kell érteni, hogy a legényke szereti, kapaszkodik rajta és sokáig fent marad.

Pihenés triciklizés közben: Szeged Múzsájával

Ilyen az, mikor a gyerek az anyja babérjaira tör.

Menjünk mááááááááááár!

Mióta beköszöntött a tricaj (az angol trike elnevezést magyarítottam ilyen vagányul) korszak, azóta mindennaposak lettek a Tisza partján tett séták. Példának okáért szerettem volna megnézni a kérészek rajzását, de a tapasztalatok alapján állíthatom, ez csak amolyan mendemonda.

Ezt az egy szobrot találtuk a tiszavirágzásról. De mint tudjuk, sellőkről is létezik számtalan műalkotás.