2011. április 2., szombat
Almaszósz és a többiek
Kétségtelenül sikertörténetnek indult. Csak adtuk az almaszószt - naponta egyszer - a gyerek pedig zokszó nélkül betermelte. Mivel az evésnek szórakoztatónak is kell lennie (nem beszélve arról, hogy eleinte még igen hosszú folyamat volt) ezért a zenei repertoárunk is bővült: Deme életébe belépett Halász Judit. És mi más lett a nagy kedvenc? Hát a kissé rockos, igazi vagány legényeknek szóló talpalávaló, a Kalózdal az almaszószról. Demeter abban a boldog tudatban ette a dal címadóját, hogy Halálfej Joe és ő nagy haverok lennének, mert lám-lám mennyire szereti ezt az ételt.
A védőnőm és ismerőseim már ennél a pontnál meséltek nekem gyerekekről, akik az evés következő lépcsőfokán, a főzelékeknél elbuktak, de én továbbra is magabiztos és nyugodt maradtam: ez egy A vércsoportú, tehát vega beállítottságú gyereknél egyszerűen nem fordulhat elő! És lőn! Eljött a nap, amikor Demetert meg kellett ismertetnem az első zöldségekkel. Mivel tavasz van - sütőtök kilőve - ezért a krumpli-sárgarépa párosításnál maradtam. Lelkes szakácsként láttam a feladathoz, azzal a fixa ideával, hogy aki konzervet ad a gyerekének, az lusta és igénytelen anya. Szóval megpároltam némi krumplit és répát, kiturmixoltam, adtam hozzá az édes íz kedvéért anyatejet - nem részletezem, mekkora kupac edény állt ennél a pontnál a mosogatóban - és vártam a fogadtatást. Ami nem sokáig váratott magára egy döbbent arckifejezést, egy fintor, szájból kinyomott főzelék, majd pedig szorosan összezárt ajkak formájában. Aztán másnap és harmadnap megismétlődött. Újból beigazolódott, hogy anya tervez, Deme végez, és jöttek a Hipp bébiételek. Felvásároltam a létező összes ízt, így egy bő héten belül lett némi fogalmam gyermekem ízléséről, vagyis immár bizonyított tény, hogy Demeter alapból édesszájú, de azért a savanykás dolgokat sem veti meg. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy alma, banán, őszibarack, sárgabarack, sütőtök, sárgarépa minden mennyiségben jöhet, de Isten mentsen minket a burgonyától, vagy a brokkolitól!
Az evés nem csupán az ételekről szól minálunk, hanem egyrészt ügyességi játék, másrészt művészeti tevékenység is. Az ügyességi játék rész azon túl, hogy kosarasokat megszégyenítő ügyességgel gyűjtöm a lepattanókat (i.e. az állán lecsorgó maszmókot) abból áll, hogy mikor már kezd tele lenni a pocak, Demeter mindenféle furfangos akadályokat állít a kanál útjába: hadonászik a kezeivel, törölgeti a száját a partedlivel, az étel után nyúlkál a szájába, majd beletörölgeti mancsait a székébe/ruhájába és még hosszan sorolhatnám.
Az evészet művészi oldala a torinói leples játékban nyilvánul meg: ha Demének véletlenül sikerül megkaparintania egy szájtörlő pelust, jól összemaszatolja magát, majd lenyomatot vesz az ábrázatáról. Az eredmény pedig olyan ütős, hogy sokszor az Ariel és a Vanish együttes ereje sem birkózik meg vele.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése