Doktornőnk, Katona Nóra kérésére még hétfőn nagy kelletlenül visszafeküdtem a klinikára a kisfiamhoz. A dolog lényege az volt, hogy Deme napi nyolc alkalommal a saját anyája tejét kapja (amit immár az emelt adagjával csak öt alkalomra tudtam biztosítani). Öröm az ürömben, hogy végre egy rendes kétágyas szobába kerültem, ráadásul a fejőből megismert Teklával és a kislányával, Dorkával. A napok unalmasan teltek, jártam nyolcszor fejni, pelenkázni, etetni. Aztán a csütörtök délelőtti viziten Deme stabil állapotára figyelemmel megszületett a verdikt – anyuka kiviheti Demetert nappalra szobára. A dolgot rajtam kívül mindenki tudta, és hatásvadászóan várták a reakciómat. Az etetés végén éppen „felszerszámoztam” a kiskorút az érzékelőjével, mikor odalépett Emília nővér és levette róla. Először azt hittem, valamit rosszul csináltam. Némi időbe telt, mire leesett, hogy végre mi ketten is szobára megyünk.
A képen: "Az anyja csókjai hizlalják a gyermeket" egy örök érvényű bölcsesség Emília nővértől
olyan édesen mosolyog...
VálaszTörlésEmília mondását biztos nem fogom elfelejteni... :-D