Az első napokban az egyik rehabilitációs kórteremben fejtem, amíg nem figyelmeztettek, hogy van külön helyiség fejésre. Így ismerkedtem meg Ilikével és Teklával, akik velem egy cipőben járó „korás” kismamák. Ők 2-3 héttel előrébb járnak, így egy csomó tapasztalatból eredő jó tanáccsal látnak el. Később pedig csatlakozott hozzánk Zita és Erika.
A fejő nem ám egy olyan uncsi hely, ahol csak büfizésről és kakis pelusokról csevegünk! A témák között szerepelnek hírek (ezeket Erika szokta szállítani "Hallottátok a legújabbat?" bevezetővel és az intenzív osztály történéseiről szólnak), politikai kérdések (a Jobbik kampányszövege a rádióban), kulturális ajánló (könyvek, filmek, műsorok), egészségügyi kérdések (avagy meddig tart a hathetes gyermekágyi időszak) és klinikai bulvár (melyik celeb nőgyógyász kivel kavar). Egyszóval a fejő valóságos társasági hely. Néha felmerül bennem, hogy kiterjeszthetnénk és valami globális célért is küzdhetnénk. Pl. hogy vegyék fel a fejést az olimpiai sportok közé (lehetne mennyiségi és gyorsasági forduló, valamint fejőgép sterilizálás és összerakás időre :) )
Ezekben a napokban arra a felismerésre is eljutottam, hogy egy lány legjobb barátja a fejőgépe/mellszívója (köszönjük Philips Avent). Továbbá a fejőben serénykedés közben mikor csörgött a mobilom olyan örökbecsűeket is költöttem, mint pl. a „magyar ember fejés közben nem beszél”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése