Panasz érkezett Irma nénitől Demeterre, hogy két barátnőjét, Nórit és Zsófit merő szeretetből hátulról "levadászta" az udvaron. A lányok a napot folyamatos Demétől való menekülésben töltötték.
Otthon aztán letelepedtünk a franciaágyra egy amolyan anya-fia tárgyalásra arról, hogyan kell kimutatni egy lánynak, ha tetszik nekünk. A hatás nem maradt el. Másnap délután már messziről vihogtak rám a gondozónénik, hogy a fiam UDVAROLT.
Közvetlenül a Nyuszi csoportba történő érkezése után Deme odacsattogott a "Tuszektolival" (becsületes nevén H. Roland) játszó Nórihoz, és elkezdte dicsérni: - Nóri, szép a hajad, szép a homlokod, szép a szemed... és ment anatómiailag lefelé minden testrészt felsorolva, amit ismert. Nóri meglepetésében felhagyott a játékkal és elpirulva hallgatta a bóközönt. Deme közben guggolva szemügyre vette Nóri lábait miközben dicsérte őket, majd jött konklúzióként a legnagyobb bók (amolyan "save the best for last" alapon): ...de a legszebb, Nóri, a nagy pocakod! Nóri ezután tüstént játszani invitálta Demetert. A bókáradatot Tuszektoli is tátott szájjal hallgatta, majd megkérte Demét, hogy neki is sorolja már el ezt a remek litániát, de hősünk faképnél hagyta.
A Zsófinak előadott verziónak a gondozónénik nem voltak fültanúi, de abból, hogy Zsófi ebéd közben többször kifejtette, hogy neki Demeter a barátja, kikövetkeztették, hogy valahol a bokrok sűrűjében az is elhangzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése