Bevezetés a világ történéseibe

Demét már a kezdetektől felnőttként kezeltem, vagyis nem gügyögök neki és mindenről beszélünk. Így esett, hogy már az inkubátorban fekve értesült az őt körülvevő világ minden részletéről - a családtól kezdve, az időjáráson át a napi politikáig. Magyarán álltam az inkubátort támasztva, abban biztos voltam, hogy beszélnem kell a gyerkőchöz, aztán egy idő után már mindenféle témára ráfanyalodtam...

Ez napjainkra annyiból finomodott, hogy mivel több közös témánk van - dupló, kutyusok, Rumcájsz, madarak - politikából már határozottan kevesebbet kap. A fontos történéseket viszont próbálom lefordítani az ő világára.

Példának okáért itt van a Costa Concordia nevű luxus óceánjáró balesete. Mivel adott volt egy pancsolni imádó gyerek, valamint egy sárga óceánjáró kapitányostul, hát felvázoltam Demének a helyzetet. Ő pedig több fürdetésen át modellezte a katasztrófát, méghozzá különböző végkifejlettel. Időnként a szerencsétlenül járt utasok együtt pancsolhattak a vidám Fókarcsival vagy Delfin Dalmával, máskor viszont Cápalit dobta a habok közé - ilyenkor mindenki elpusztult. Érdekes megjegyezni, hogy a modellezések alkalmával Demeter gyakran igazságot is szolgáltat: rögtönítélő bíróságként harapdálni kezdi a gyáva kapitány fejét.

A Costa Concordia katasztrófája hipertragikus változatban, Cápalival

A bűnös elnyeri méltó büntetését: Deme leharapja a kapitány fejét.

 Az aktuális történésekhez tartozik a Malév megszűnése is. Deme még elmondhatja magáról, hogy repült a megboldogult magyar légitársasággal (a pocakomban Londonba és vissza). Szerintem élvezte az utat.

Kisfiam, majdan ha ezt olvasod, a Malévről három pontban annyit kell tudni, hogy 1) ízlésesek voltak a gépek - nem olyan szőke lánykásak, mint a Wizzair vagy az EasyJet 2) a pilóták tisztában voltak vele, hogy nem kolompért szállítanak, hanem embereket (ez nem mondható el pl. az Aeroflot pilótáiról, akik igen vidámparkosra veszik a fel- és leszállást) 3) a legfontosabb pedig az, hogy a MIÉNK volt. Ezután - ha sürgősen nem alakul egy új magyar légitársaság - elég hontalannak fogjuk magunkat érerzni a világ repterein.

Erről az elkeserítő eseményről (mert a fentieken túl, hogyan szállunk ezután Moszkvába vagy Szófiába!?) úgy emlékeztünk meg, hogy meghallgattuk néhányszor a Malév zenéjét, amit Presser Gábor bácsi komponált és szerintem nagyon jó. Emlékül álljon  hát itt egy link hozzá:
http://www.youtube.com/watch?v=eZV20tK_m3A

Helyzetjelentés

Deme jelen fejlődési állapotát a legjobban az alábbi két Varró Dániel poéma írja le.

Varró Dániel költészetével - engem, aki annyira utálom a lírát, hogy az egyik egyetemi tanárom az aktív szemináriumi munkáért cserébe még a tanmenetet is megváltoztatta miattam és törölte Cvetaevát és Ahmatovát a kötelezők listájáról - Makka (polgári nevén Dr Kerekesné kartásnő) ismertetett meg.  Ő akkor éppen kisebbik fiával, Bazsival a Lecsöppenő Kecsöp Benő című verset tanulta. Makka szörnyűségesnek találta ezt a költeményt, én viszont egyből a szívembe zártam, és nyomban sanyarúnak éreztem a gyerekkoromat, amiért akkoriban nem volt ilyen koszorús nagy poétánk.

A versek némely részét az aktualitás kedvéért kreatívan átírtam. Szóval, íííííme:

Tudogató

Tudok inni pohárból, 

kiskanállal enni, 

tudok lépcsőn lépegetni, 

tudok integetni.

Tudom, mit mond a kacsa, 

azt mondja, hogy: háp-háp,

tudok, hogyha fölemelnek,

kapcsolgatni lámpát.

Tudok csinos lányokra

nagy szemekkel nézni,

rájuk mosolyogni úgy, hogy

azt mondják:"De ééédi!"

Tudok tévét bekapcsolni, 

lapozgatni könyvet,

simogatni a cicát

(de püfölni könnyebb),

tudok  ötkor felébredni,

elaludni délben,

tudom, hogy a telefonban

a nagypapa él benn,

tudom, hogy a hajkefével

hajat kell kefélni,

egy valamit nem tudok csak:

a bőrömbe férni.

Anya fehérneműi

Pakolgató

Oly nagy a szekrény,

és csupa holmi, 

marha nehéz azt

mind kipakolni.

Sajnos a polcon

könyvek vannak,

véget vetni

nekem kell annak.

Modern nyelvészet,

ószláv, angol,

Bondarko puffan,

a padlón landol.

Szemerényi összes,

Hentschel, Dostal,

Chomsky, Zsuravljov is

a föld fele tendál.

Vár a fiókban

sok bugyi, zokni,

mind kidobálom,

így bulizok, ni!

Az ágyneműtartó

sincs kipakolva...

Sosem ér véget

a kisbaba dolga.

Hull a pelyhes

A tél eddig nem volt túl kegyes hozzánk. December elején volt részünk némi hóesésben Szegeden, de már akkor konstatáltam, hogy Demeternek ez nem jön be. Most végre megérkezett az igazi tél, 20-25 centis hóval, a gyerekeknek hószünettel, közlekedési dugókkal és mínusz 20 fokkal, ahogy illik. Ilyen körülmények között a sétát 15-20 percre redukáltuk és kocsi persze kocsi nélkül mentünk. Demének az egészben a le- és felmenés procedúrája tetszett. Magabiztosan járt-kelt a lépcsőházban, vidáman trappolt be a liftbe, nyomogatta a gombokat. Kint az első napokban a hó a meglepetés erejével hatott Demére. Próbáltuk szánkóztatni, de nem volt hajlandó nyeregben maradni. Viszont örömmel turkált a hóban. Sőt, az egyik séta alkalmával azzal indított, hogy nekiszaladt egy hófalnak és hangosan vihorászott magán. Ahogy teltek a havas napok, úgy csökkent a lelkesedés: Deme megállapította, hogy hóban járni rossz, így az egyetlen örömet a kutyusok és a varjak jelentették, amik jelenlétét jelentőségteljes vau-vau-val adta tudtomra. Jelenleg várjuk a tavaszt....

Esik a hó nagy csomóban...

...Deme turkál lenn a hóban