Sééétálunk, sééétálunk...

Kitavaszodott, ezért hát sétálunk. Napi rendszerességgel, egyre hosszabb ideig. Eleinte csupán a környező háztömböket sétáltunk körbe, de mivel nekem is ideje megismernem Szegedet, ezért mint a felfedezők, egyre távolabb merészkedünk. Jelenleg a lakótelepen kívül két "túraútvonalunk" van: a Zápor-tó és a töltés.

Mindkettő idilli és ami a legjobb, a feléjük vezető utat játszóterek szegélyezik. Demeter az első séták alkalmával tágra nyílt szemekkel figyelt - valószínűleg nem értette, mi ez az újfajta felhajtás és félt. Aztán fokozatosan lazult, egészen addig, amíg eljutottunk arra a szintre, hogy mire kitoltam a kapun, már szunyált is. Aztán, ahogy nődögélt, a kíváncsiság felülkerekedett a fáradtságon, így aktív nézegetésbe fogott.

Mint már említettem, a séták során játszóterek kerültek az utunkba. Otthon egy kapitális sírás alkalmával betettem Demetert a hordozójába és himbálni kezdtem. Mivel a sírás pikkpakk abbamaradt, belém vágott a felismerés, hogy Deme szeret hintázni. Mit ad Isten, az egyik játszótéren ülni még nem képes babáknak készített hintákra bukkantam. Először kicsit félve helyeztem Demetert a kötelekből kialakított zsákba, de felragyogó mosolya meggyőzött.

Azóta pedig a séták alkalmával csak hintázunk,

és hintázunk

Egy hetem Debrecenben

Utoljára novemberben voltam otthon, szóval nem ragozom, már annyira hiányzott Debrecen, mint éhezőnek egy falat kenyér. Utazásunkhoz a vonatot választottam, reggel Gábor feltett minket babakocsistól és bébihordozóstól az intercityre, nagyapa pedig elénk jött Ceglédig. Mondanom sem kell, a MÁV ezúttal is kitett magáért - egy órát dekkoltunk a csatlakozásra várva Cegléden. Demeter nyugodtan viselte az utat, evett, aludt, illetve  izgatottan csodálkozott rá az ablakból a szomszéd sínpáron elhúzó vonatokra.

 Én az egy hét alatt csak töltekeztem. Voltam végre Erikámmal shoppingolni, meglátogattam a kollégáimat és újra nagyokat vihogtam velük, találkoztam Teklával, sőt, egyik délután még aludni is sikerült.

Demét pedig várta az ágyacskája, a fürdőkádacskája, a játékai és természetesen a nagyszülei maximális kényeztetése:

 Naphosszat alukált a kertben,

 nagyokat pancsolt,

 szorgalmasan segített a pelenkacserénél,

 nagyokat vihorászott,

 barátkozott néhai hajcsatommal, ami "nagy kék csattogóként" került be a tudatába.

 Látogatásunk legnagyobb eredménye pedig az lett, hogy megkezdtük Demeter hozzátáplálását. Első szilárd étele az alma-keksz lett, ami annyira bevált neki, hogy két napon belül egy teljes étkezést kiváltott vele.

Fogzás

Nem látszik, de már elkezdődött. Deme nyáladzik, nyűgös és egyre csak a szájában turkál,

nyúlkál,

kutat.

Aztán amikor nem talál semmit, eltörik a mécses.


A védőnőm tanácsára vettem neki egy homeopátiás csodaszert. És igen, emberek, a homeopátia igenis hatásos. Az imént említett Dologélnek csupán a dobozát tettem le Deme ágya mellé és láss csodát, azóta nem sírdogál az ínye miatt! :)