Szobára megyünk

Doktornőnk, Katona Nóra kérésére még hétfőn nagy kelletlenül visszafeküdtem a klinikára a kisfiamhoz. A dolog lényege az volt, hogy Deme napi nyolc alkalommal a saját anyája tejét kapja (amit immár az emelt adagjával csak öt alkalomra tudtam biztosítani). Öröm az ürömben, hogy végre egy rendes kétágyas szobába kerültem, ráadásul a fejőből megismert Teklával és a kislányával, Dorkával.  A napok unalmasan teltek, jártam nyolcszor fejni, pelenkázni, etetni. Aztán a csütörtök délelőtti viziten Deme stabil állapotára figyelemmel megszületett a verdikt – anyuka kiviheti Demetert nappalra szobára. A dolgot rajtam kívül mindenki tudta, és hatásvadászóan várták a reakciómat. Az etetés végén éppen „felszerszámoztam” a kiskorút az érzékelőjével, mikor odalépett Emília nővér és levette róla. Először azt hittem, valamit rosszul csináltam. Némi időbe telt, mire leesett, hogy végre mi ketten is szobára megyünk.

A képen: "Az anyja csókjai hizlalják a gyermeket" egy örök érvényű bölcsesség Emília nővértől

Bevezetés a szipákolásba

Mivel Maszat ügynök légzése az utóbbi időben elég stabilnak mutatkozott, továbbá nevezett egyén hevesen keresni kezdte a tejcsatorna csatlakozóját a karjaimban, a nővérkék elérkezettnek tartották az időt a cumisüvegből szopás kipróbálására (ez a szoptatás előszobája koraszülötteknél). Deme még elég fárasztónak találja a dolgot, vagyis gyakran belealszik ebbe a tevékenységbe, de azért szorgalmasan gyakorol.

Vízágyban

A klinikai protokoll szerint, ha egy baba elég stabil, ahogy elérte az 1500 grammot, vízágyba kerül. Jelentem, cirka 5 hét után Deme is elérte ezt az álomsúlyt és ezzel végleg búcsút intett az inkubátornak.

Hogy miért jó a vízágy? Számos okból: 1. mama barát, azaz lehet a gyereket szabadon puszilgatni és abajgatni 2. Végre elkezdhetünk a gyerekkel divatozni, hiszen lehet bevinni otthonról ruhát és takarót 3. a gyereknevelési kurzus ismereteit tovább lehet elsajátítani és gyakorolni: végre nem „oldalról” pelenkázok és öltöztetek, mint az inkubátorban, hanem elölről.  

Türelem, anyuka!

Az első pillanattól ahogy bekerültünk az intenzív osztályra mindenki (az orvosok, a nővérkék és Szabina) hangsúlyozta, hogy itt a kulcsfogalom a TÜRELEM. Türelmesnek kell lenni Deméhez, ha rosszul emészt, ha ejti a szaturációját …stb. és arra kell mindig fókuszálni, ami sikerült.

Deme mióta kikerültünk a rehabilitációra rohamléptekben kezdett nőni. Dagadt a mellem a büszkeségtől, hiszen volt olyan nap, hogy 40 grammal is gyarapodott. Biztos voltam benne, hogy immár egyenesben vagyunk, és a gyerek pikk-pakk „kieszi magát” a klinikáról. A napokban azonban megtört a sikersorozat. Hiába kap napi nyolc alkalommal 28 gramm tejet/tápszert, az esti mérlegelésnél csak 10 grammal többet mutat a mérleg, holott csupán 1-2 alkalommal sikerül teletojni a pelust. Úgy tűnik, Deme rácáfolva a fizika törvényeire amolyan fekete lyukként tünteti el a felvett tápanyagot. Én pedig kezdem azt hinni, hogy egy inkubátorból fog a fiam egyetemre menni…

A képen: mérlegelés

Az első mosoly

Deme már hetek óta képes mosolyogni, sőt, tele szájjal nevetni is, viszont csupán ma sikerült Gábornak lencsevégre kapni a PILLANATOT. Íme, enjoy :)

Részidő

A rehabilitáción immár az anyukák gardírozhatják a gyermeküket. Bevallom, rendesen megijedtem, mikor először vetette nekem oda egy nővérke, hogy „pelenkázza át Dömét, anyuka”. Első alkalommal csak miután nagy műgonddal a gyerek dereka alá igazgattam a pelust vettem észre, hogy az fordítva van. Másodjára pedig elégedettségem addig tartott, amíg nem jött etetni a nővérke – ekkor bukott ki, hogy a kijelző zsinórját is a gyerekhez pelenkáztam.

A pelenkázásnál is nagyobb falatnak bizonyult az öltöztetés. Közben egyfolytában rettegek, hogy Demének letörik/kicsavarodik valamije. Ennek megfelelően az egész procedúra meglehetősen sok időt vesz igénybe. A minap eléggé be volt havazva a nővérke. A program a szokásos volt - öltöztetés, etetés, majd kenguruzás. A szomszéd inkubátorban egy kisfiú bömbölt az ennivalójáért. A nővérke elvitte Deme tejcsijét melegíteni, nekem pedig rá kellett adnom a kórházi gúnyát a fiamra. Eredmény: anya csak öltöztet, öltöztet, öltöztet, kisfiú ordít, nővérke pedig nyugtatja: „anya GYORSAN felöltözteti Demetert, megszondázom, aztán Te is kapsz enni, Zolika!”. (Zolika, ha valaha olvasod, ezúton is bocs, hogy fél órával később kaptál miattam vacsit!) Ma viszont kiderült, hogy fejlődőképes vagyok. Ismét az öltöztetés feladata hárult rám ugyanennél a nővérnél. Egy 5 perces öltöztetés után mosolyogva jegyezte meg, hogy javul a részidőm :)

A képen: Deme pöpecül felöltöztetve

Hej Balázsok, Balázsok

Ma amolyan szülési ajándékként (egy hónapja született Deme) fantasztikus élményben volt részem. A szokásos forgatókönyvet követve bementünk Gáborral, elmentem a fejőbe  serénykedni, mire pedig visszaértem két Balázs várt, amint teljes egyetértésben beszélgettek: mármint Gábor olvadozva beszélt a fiához, Deme pedig tágra nyílt szemmel figyelte az apját.

Subito (ergo sum)

Az élet a neonatológián néha unalmasan telik, máskor pedig felgyorsulnak az események. A csütörtöki röntgenezéses ijedelem után tegnap arra mentem be, hogy Deme költözik! Tekláék példáján láttam, hogy a gyerekek egy hónap után átkerülnek a rehabilitációra. Hát, most Deme is követte Dorkát és Dávidot a "Rehabilitáció A"-ra (Az ajtón subito felirat díszeleg, innen a cím).

Ez már egy kicsit "mama barátabb" hely, mint az intenzív volt: a gyerekeket a szülők pelenkázhatják, öltöztethetik és majdnem minden etetéskor van kenguruzás! :)

A képen Demét látjuk a Star Wars-ból Yoda szerepében.

Demésztés

A koraszülötteknek az intenzív osztályra kerüléskor ellenőrzik az összes életfunkcióját. Demének napok alatt kipipáltak mindent (vérnyomás, kiválasztás, légzés), kivéve az emésztést. Az első héten ez egyáltalán nem akart beindulni. Elég fájdalmas volt látni a csontváz gyermekemet, amint tovább fogy a születési súlyából. Aztán napokig tartó infúziózás után egyszer csak megtört a jég: egy milligrammos adagról indultunk és minden nagyon jól alakult egy újabb hétig, amikor Nyüzüge valamiért elkezdett rapszodikusan emészteni. Egyszer mindent eltüntetett a pocakjából, máskor viszont pedig Harry Pottert megszégyenítő ügyességgel alakította át a tejet fűzöld nyákká. Az adagok pedig ismét elkezdtek csökkenni. Nyüzüge rossz emésztése közben fogalommá vált az intenzíven. Amikor pl. Julika, Zita kislánya szintén varázsolt némi zöld nyákot, a nővérke nekiszegezte a kérdést "Mi van, Julika, eltanultad Demetertől a rossz evést?". Hogy fokozzuk a hangulatot, Dr. Katona Nóra személyében új gyermekgyógyászt is kaptunk. Ő viszont nem hagyta annyiban a dolgot, kiírt Demének egy hasi röntgent. A röntgen előtti este azonban a kiskrapeknek adtak egy nagy beöntést, minek eredményeként fogytak a pelenkák és a törlőkendők. A röntgen pedig kimutatta, hogy Demének bizony dugulása volt :)