Lilypie - Personal pictureLilypie Premature Baby tickers

2011. január 28., péntek

Kúp, avagy anya megzavarodik

Szomorú gombszemek

Reggel Demeter oltást kapott. Semmi különlegeset, csak a 4 hónapos kötelező védőoltásmixet, illetve a szájon át beadandó Rotha vírus elleni oltást. Maga a szúrási procedúra remekül ment, Deme nagyokat mosolygott Oszlács doktornőre, beszélgetett hozzá, figyelmesen hallgatta, egyedül a szúrás alatt sírdogál picit, de percek alatt helyrebillent a lelki nyugalma. Aztán eljött az este és Deme feltűnően sokat aludt, és szokatlanul meleg volt. Nem nyűgösködött, nem sírt, csak szomorúan nézett ránk a nagy gombszemeivel. A pelenkázás végére éles logikával felismertem, hogy lázat kellene mérnem. A klinikáról ismertem a technikát: a lázmérőre raktam némi babaolajat, popiba be. Örökkévalóságnak tűnt, mire pittyegni kezdett, a kijelzőn pedig 37,93 jelent meg. Arra is emlékeztem, hogy a végbélben mért értékből 0,5-öt le kell vonni, vagyis 38,00-tól számít láznak, de én már ettől is rendesen megijedtem. Ezután kb. 10 perces ideges tépelődésbe kezdtem, hogy kit hívjak fel a láz miatt, a doktornőt vagy a védőnőt, mivel péntek este van. A doktornő nyert/vesztett, aranyosan megnyugtatott, megerősített, hogy a kúpot kell használnom. Ennél a pontnál aztán jött a felismerés, hogy én kúppal csak matekórán dolgoztam! Sebaj, gondoltam, majd segít a használati útmutató. Perceken belül lelombozódtam mert a kúphasználat technikai részéről csupán annyi szerepelt benne, hogy "helyezzük fel a kúpot". De hogy milyen mélyen, vagy mennyi ideig, arról nem szólt a fáma. Mit tesz ilyen szorult helyzetben egy modern, 21. századi anya? Hát leül az internet elé. Lényeg a lényeg, nem lettem okosabb, az összes kúpos oldalt triviálisnak tekintette a felhelyezést. Józan paraszti ésszel végül megoldottam a feladatot, Deme láza már fél kilencre rendben lement, a kúppal kapcsolatban pedig a helyes technikát pár nappal később a védőnő villantotta fel. (Mások okulására tehát kb. fél centire kell felnyomni és pár másodpercig a farpofákat összezárni, hogy elolvadjon.)

2011. január 18., kedd

A csörgördög

Pár hónappal ezelőtt még nyugtatásra szánt klisészövegként hallgattam végig az arra vonatkozó biztatásokat, hogy napról napra ügyesebb, okosabb lesz Deme. De íme, bekövetkezett ez az időszak is. Maszat ügynök gyakorlatilag mindennap produkál valami új dolgot:
sokat mosolyog
csörgők emelgetésével edzi karizmáját
A csörgő ördöge, avagy összevonva a csörgördög
 fekvőtámaszokat nyom,
sőt, repül
És mindennek tetejében most már 56-os ruhákat visel:
Hanyas vagy? Ötvenhatos?

2011. január 15., szombat

Deme hasonmásverseny

Még mindig be vagyunk zárva, látogatót is csak módjával fogadunk, így sokan kérdezik tőlem, hogy kire is hasonlít Demeter.

Deréktól lefele egyértelmű a válasz, ami viszont az arcvonásait illeti, hát, jól megkavartuk. Mivel elég körülményes végigsorolni, hogy a szeme, az orra és a füle az apjáé, a szája és arcalakja az enyém, a szempillája meg csak úgy Györfi. ezért próbáltam segítségért folyamodni a celebvilághoz.
Íme, néhány kandidens, akik hasonlítanak Demére (nem fordítva!!!!!):

Sean Connery (kiskorában)




George Clooney (rövid hajjal)



Győrfi (nem rokonunk nekünk) Pál



Mesehősök közül pedig Hakapeszi Maki

Várjuk a szavazatokat! :)


2011. január 10., hétfő

1/3 év

Január 9-én Demeter négyhónapos lett. Kedvenc gyereknevelő nagykönyvem szerint ebben a korban már elkezd kialakulni a személyisége. Számbaveszek hát néhány személyiségjegyet, ami már megnyilvánult számunkra.

Deme szeret(i) …

…enni. Bár mennyiségileg nem viszi túlzásba, minden evést kóstolással indít. Szív egy kortyot, kiköpi a cumit és cuppog. Aztán ha megfelelő a felkínált étel íze/hőmérséklete/állaga, akkor ismét nagyra tát. Ennek megfelelően nem szereti a nutriton nevezetű tejsűrítőt, ami nem finom, ráadásul pépes állagú. Abban az esetben pedig, ha az evés közben elhúzódó büfizés következtében kihűl a tej, jelzi az anyájának, hogy szaladjon és melegítse újra.

… aludni. Kizárólag hason, amit a szakirodalom tilt. 8-án volt az első éjszaka, amit átaludt. Mivel ezt azóta kétszer is megismételte, azt hiszem, publikus lett a dolog. Nap közben is nagyokat képes szunyálni, aminek persze mi is örülünk.


… a társaságot. Ez a tulajdonság akkor manifesztálódik, ha vendégek jönnek hozzánk. Deme ilyenkor tágra nyílt szemekkel ül az ölünkben és szemlélődik. A beszélgetést pedig nem csupán hallgatja, hanem heves gesztikulációkkal igyekszik bekapcsolódni. A vendégek kedvéért több alvásos időszakot is hajlandó kihagyni, amikor pedig már komolyan elfárad, csakis az ölünkben, a vendégek közelében hajlandó elaludni, az ágyba pakolásról szó sem lehet.

… a játékait, akikkel egyre több időt foglalkozik. Szeretete széles mosolyokban is megnyilvánul, amelyet az oroszlán, valamint Zizzencs a katica/levéltetű naponta többször is bezsebel. (Mi Gáborral elvétve kapunk csak egy-egy kósza mosolykát).

… ölben lenni. Gyakran csak azért sírdogál, hogy vegyük fel. Ilyenkor nem csupán a karunkban időzik, hanem sétálnunk is kell vele. A séta pedig lehetőséget nyújt a nézelődésre. Meg lehet szemlélni a festményeket a falon, a könyvek színes, végeláthatatlan sorát a polcokon, és apa varázsolni is szokott ilyenkor, amikor kapcsolgatja a falilámpát.

… a verseket, meséket és dalocskákat. Mivel 120-130 milli tej elpusztítása, valamint a büfire való várakozás már meglehetősen sok időbe telik, ezt versekkel, mesékkel szoktuk elütni. Nagy kedvenc a Sün Balázs (természetesen), Móricz Zsigmond Iciri-picirije, az Arany Lacinak (Demésített változatban persze), Weöres Sándor Kutya-tárja és Haragosija, valamint Zelk Zoltántól az Este jó, este jó. A dalokra főként pelenkázás közben kerül sor. Köztük listavezető a Tündér (Bóbita), de jöhet gyakorlatilag bármi a Vacka Rádió Zümmögős dalától, a Ja igraju na garmoskén keresztül a Catch a falling starig.

… kifejezni magát. Eleinte ez grimaszokkal és heves gesztikulálással történt, de pár napja áttértünk a verbális önkifejezésre. Máris van néhány ismétlődő kifejezésünk, mint a brúúú – értsd: dejóhogyvégeapelenkázásnak, valamint a játék közben többször felharsanó heej – értsd: dejólelvagyunk.

Demeter nem szeret(i) …

… a pelenkázást. Ennek a véleményének keserves sírással ad hangot. Apával próbálja elhitetni, hogy például a popsikrémezés egy rém fájdalmas dolog, de szerencsére apa nem hisz neki.

… a várakozást a tejre. Deme az ideális etetést úgy képzeli el, hogy kettőt nyüszög az ágyában, anya addigra odarohan egy szép adag meleg tejjel, és már eszünk is. Amennyiben anya nem rohan egyből, pelenkázni akar előbb, valamint melegszik a tej, akkor oroszlánüvöltéssel fejezi ki nemtetszését.

… a fejen áthúzós ruhadarabokat. Már tudom, hogy hiba belebújós bodykat szerezni, mert igazi harc a felvételük. Szerencsére apával öltöznek, így az ő baja gyűlik meg velük.

Szevasz Zizzencs! Mi járatban vagy?
Nincs kedved játszani?
Heej!


2010. december 30., csütörtök

Fütyőke karácsonya

Bár az idei volt Demeter első karácsonya, nem igazán értett/érzett bármit is az egészből. Talán annyi utalt számára az ünnepre, hogy a nappaliban volt egy pici karácsonyfánk, illetve valószínűleg érezte a bejgli, a pulykasült és a szaloncukor ízét az anyatejben. Ennek ellenére azt hiszem, mi, a család kaptuk a legtöbb ajándékot Demétől, hiszen napról napra produkál valami új dolgot. A nagymamáéknak például engedte, hogy kedvükre ajnározzák (mivel most már stabilan tartja a kobakját, és a mérete is egy normál időre született babáé, ezért végre a két nagymama is meg merte őt fogni.) 

 Nagymami karjaiban...
... és nagyapa tenyerében

Apáéknak pedig minden napra jutott valami meglepi, úgy mint a nyitott szemes mosolyka (tudniillik eddig csak csukott szemes mosolyokat láthattunk, amik a pukizásnak/sikeres rotyogtatásnak szóltak), az egyre hosszabbodó aktív időszakok, az egyre ügyesedő kiskezek, amik most már határozott mozdulatokkal fogdossák a játékokat, az erős hátacskáról nem is beszélve, amely immár biztosan tartja a fejecskét. Szóval, köszönjük Neked, drága Fütyő! :) 

 Deme áttér a szilárd étkezésre - úgy döntött, hogy ezentúl csakis csiburáskát eszik.
És hogy a karácsony ajándékozási részéről se feledkezzünk meg, egy kedves klipp arról, Deme hogy örült a zenélő forgójának.

2010. december 16., csütörtök

Búcsú a 44-es ruháktól

Nagy étvágyának köszönhetően Demeter elérte a rég áhított háromkilós álomsúlyt. A növekedés persze nem csupán az esti mérlegeléseknél mutatkozott meg, hanem abban is, hogy a klinikán még lazának számító 44-es ruhácskák lassan igen „passzentosak”, később pedig szabályosan szűkek lettek rá. Így hát elérkezett az idő, hogy még egyszer utoljára kimossam és kivasaljam a liliputi 44-es rugdalózókat és bodykat, és ünnepélyes keretek között bezsákoljam őket. A ruhásszekrényben a helyüket pedig csini 50-es darabok foglalták el. (Az összehasonlítás kedvéért megjegyzendő, hogy egy normál súlyú csecsemő 56-os darabokkal indít.)

 Ruhákat válogatunk

Ruhatárunk új részét képezik a zoknik, amiket eddig a rugdalózón kívül viseltünk, most viszont belülre kerültek.

Végezetül pedig álljon itt egy igazi kuriózum: pelenka - újratöltve (a Mátrix után szabadon) Avagy ilyen ártatlan képet vág Deme rotyogtatás közben :)

Ép testben…

Kis súllyal született koraszülöttként Demeter fokozott orvosi felügyeletre szorul. Debrecenben ez a neonatológián adott volt, Szegeden viszont kicsit bonyolultabban festett a kép. Ábrahám Csongornak, Gábor egyik gyermekgyógyász barátjának köszönhetően egy öt orvosból álló team felügyeli Deme fejlődését: Dr Szabó Hajnalka (neonatológus főorvos), Dr Sztriha László professzor, aki a neurológusunk, a mesés nevű Dr Drexler Donát, aki a szemészünk lett, és végül a két személyes favoritom, Dr Oszlács Edit a háziorvosunk és Dr Gál Péter, aki Deme rehabilitációjáért felelős. Az első hetek Szegeden eléggé be voltak hát táblázva mindenféle orvosi időpontokkal, mert persze mindenki „keresett” a saját szakterületének megfelelően. Volt olyan hét, hogy három helyre is kellett mennünk, ami persze komoly logisztikai előkészületeket igényelt. Aztán ott volt még az időtényező, hiszen hiába mentünk időpontra, esetenként 2-3 órát is várakozni kellett. Végezetül pedig várakozás közben láttunk mindenféle beteg kisgyereket, amitől óhatatlanul is elmormoltunk magunkban egy imát….

 Várakozás az UH-vizsgálatra

A legizgalmasabb a Gál doktor által kijelölt vizeletvizsgálat volt. Megmozgatta a fantáziámat, hogyan lehet egy pelenkástól vizeletmintát venni. Vizualizáltam magam, amint egy kis kémcsővel a kezemben szugerálom Maszat ügynököt, hogy csorgasson, aztán pedig ügyeskedek, hogy kerüljön is valami az üvegbe. A valóságban persze minden képzeletet felülmúlóan egyszerű volt a dolog: a vizeletvételt egybekötötték egy vérvétellel. Pelus kibont, Deme fütyije köré felkerült egy vizeletgyűjtő zacskó, pelenka visszazár a vérvétel erejéig, a kiskorú a szuritól menetrendszerűen összepisilte magát, vagyis pikk-pakk megtörtént a mintavétel.
Ahogy teltek/telnek a hetek, a vizsgálatok száma lecsökkent. Már csak Oszlács doktornő látogat minket, hiszen eljött a védőoltások ideje, és Gál doktor vár minket december végére, hogy megtekintse Deme izomtónusát.
A siker érdekében persze mi is dolgoztunk/dolgozunk. Végzünk minden pelenkázáskor nyak- és hátizomerősítő tornát, valamint a napi rutin részét képezi a lelket is ápoló babamasszázs, amit nem tudom, kettőnk közül ki élvez jobban :)



 Élvezzük a masszázst :) - mindketten