Kúp, avagy anya megzavarodik

Szomorú gombszemek

Reggel Demeter oltást kapott. Semmi különlegeset, csak a 4 hónapos kötelező védőoltásmixet, illetve a szájon át beadandó Rotha vírus elleni oltást. Maga a szúrási procedúra remekül ment, Deme nagyokat mosolygott Oszlács doktornőre, beszélgetett hozzá, figyelmesen hallgatta, egyedül a szúrás alatt sírdogál picit, de percek alatt helyrebillent a lelki nyugalma. Aztán eljött az este és Deme feltűnően sokat aludt, és szokatlanul meleg volt. Nem nyűgösködött, nem sírt, csak szomorúan nézett ránk a nagy gombszemeivel. A pelenkázás végére éles logikával felismertem, hogy lázat kellene mérnem. A klinikáról ismertem a technikát: a lázmérőre raktam némi babaolajat, popiba be. Örökkévalóságnak tűnt, mire pittyegni kezdett, a kijelzőn pedig 37,93 jelent meg. Arra is emlékeztem, hogy a végbélben mért értékből 0,5-öt le kell vonni, vagyis 38,00-tól számít láznak, de én már ettől is rendesen megijedtem. Ezután kb. 10 perces ideges tépelődésbe kezdtem, hogy kit hívjak fel a láz miatt, a doktornőt vagy a védőnőt, mivel péntek este van. A doktornő nyert/vesztett, aranyosan megnyugtatott, megerősített, hogy a kúpot kell használnom. Ennél a pontnál aztán jött a felismerés, hogy én kúppal csak matekórán dolgoztam! Sebaj, gondoltam, majd segít a használati útmutató. Perceken belül lelombozódtam mert a kúphasználat technikai részéről csupán annyi szerepelt benne, hogy "helyezzük fel a kúpot". De hogy milyen mélyen, vagy mennyi ideig, arról nem szólt a fáma. Mit tesz ilyen szorult helyzetben egy modern, 21. századi anya? Hát leül az internet elé. Lényeg a lényeg, nem lettem okosabb, az összes kúpos oldalt triviálisnak tekintette a felhelyezést. Józan paraszti ésszel végül megoldottam a feladatot, Deme láza már fél kilencre rendben lement, a kúppal kapcsolatban pedig a helyes technikát pár nappal később a védőnő villantotta fel. (Mások okulására tehát kb. fél centire kell felnyomni és pár másodpercig a farpofákat összezárni, hogy elolvadjon.)