In memoriam Balázs nagypapa

Isten azért találta fel a nagyszülőket, hogy még a szüleiknél is jobban imádják a kisgyerekeket. Te különösen szerencsés vagy, Deme, amiért születésedkor négy nagyszülő izgult Érted és figyelte minden rezdülésed.

Sajnos, a Balázs nagypapád csak idáig gyönyörködhetett Benned. 88 évesen hagyott itt minket. Féltve nézte a klinikán készült inkubátoros képeidet. Amikor átköltöztünk Szegedre, rendszerint mosolyt csaltál az arcára kurjongatásiddal. Amikor pedig talpig csokisan meglátott a szülinapodon tortaevés után, láttam rajta, hogy ilyen maszatos babát még sosem látott.

Az utolsó heteket már kórházban töltötte. Hiányoztál Neki, ezért nem telt el úgy nap, hogy meg ne kérdezte volna, hogy van az ő már nem is olyan kicsi kisunokája.

14 hónapot tölthettetek együtt....

A Györfi nagypapád szerint egy ember addig él, amíg emlékeznek rá. Szeretném, ha a Balázs nagypapádról - természetesen majd a családi történetek alapján - a saját unokáidnak is mesélnél. Ez a bejegyzés az Ő emlékére készült.

 Balázs nagyapa, itt Sebivel

Játék az egész világ

Az ember a felnőttek világában hajlamos elfelejteni, milyen jó is játszani. Ilyenkor hasznos, ha van az életünkben egy Demeter, aki ilyesmire is ráirányítja a figyelmünket.

Azzal kezdődött, hogy egy esti pakolászás után Gáborral arra eszméltünk, hogy az egész lakást - a spájz és a vécé kivételével- ellepték a játékok. Ott vannak természetesen Deme szobájában. Aztán a hálóban is sorakoznak arra az esetre, ha a nagyágyon játszanánk. A nappaliban a dohányzóasztal alatti részt már teljesen azok uralják, na meg itt van a járóka is - tele játékokkal. Ezek mellett a nappali extra lehetőségek egész tárházát is kínálja: lehet például újságokat eszegetni, leszedni az asztal sarkaira nagy műgonddal felragasztott sarokvédőket,

megrágcsálni anya laptopjának kábelét

és távkapcsolózni. Ez utóbbi célból fertőtlenítettem egy régi, a többinél sokkal nagyobb távkapcsolót - Demeter megalomániás is - és akár hiszitek, akár nem, ez a bizonyos távkapcsoló valahogy mindig Bogárszemű keze ügyébe kerül.

A fürdőszobában a kád szélén éldegélnek Kacsó Pongrác és Piroska, a gumikacsa pár, valamint ott vannak még a flakonok.

Joggal kérdezhetnétek, mit keresnek a játékok a konyhában, de szerintem itt van csak igazán kulcsszerepük: a minap azt a felfedezést tettem, hogy ha a megfelelő pillanatban (értsd amikor csökken a kanalazási kedv) előkerül egy új játék, Demeter szájába be lehet még lapátolni 4-5 kanálnyi ételt is. A nagykönyv szerint persze az evés alatti játék káros, mert elveszi a gyerek figyelmét az étkezés procedúrájáról, de endem boldogsággal tölt el a kiürült etetőpohárkák látványa :)

Az első szeminárium

Igen, kedves blogolvasók, ugyan beszélni még nem tud, de Demeternek ez nem volt akadály: ma megtartotta az SzTE negyedéves gyógytornász hallgatóinak élete első szemináriumát. Na persze nem egyedül, hanem Incivel, aki Demét szemelte ki bemutató gyereknek a Katona-módszer szemléltetésére. Választása szerencsésnek bizonyult, mert Deme nem ijedt meg a nézősereg láttán, sőt, már a vetkőzés során elkezdte produkálni magát. Végig figyelte a publikum reakcióját, nagyokat mosolygott, és persze szorgosan követte Inci utasításait.

Minden szem Demére tapadt

Jár a baba, jáááár

Bor, tér, kutyusok, torony, satöbbi

Szeged a fesztiválok városa, vagyis itt mindig van valami alkalom, amikor barátokkal össze lehet jönni egy kis beszélgetésre. A hétvégén a Bor tér nevezetű rendezvényen vett részt Deme a Dóm téren. Végre volt alkalma Szeged szívében jól körülnézni. Nem maradhatott ki egy közös kép a Dömötör-toronnyal,

játék és nevetgélés Borikával (aki még a táskáját is kész volt feláldozni a jókedv oltárán)

És persze volt részünk az elmaradhatatlan kutyanézegetésben (Deme mosolyog is a kutyusokra a nyomaték kedvéért), valamint Töpörtyű itt fedezte fel, hogy képes felállni a babakocsiban is.

Szülinap!!!!!

Deme a nagy napon fél nyolckor már fent kukorékolt, és várta a reggeli tejecskéjét.

A reggeli teendők elvégzése után aztán felszálltunk a villamosra és elindultunk Dévény-tornázni. Útközben bemutatta a kedves publikumnak legújabb kunsztját, a nyelvnyújtogatást.

10-kor aztán kezdetét vette a torna Inci nénivel és a cirill feliratos szerb mozdonnyal.

10.09-kor anyai kérésre pusziszünetet tartottunk (ha már tavaly elmaradt). A képet Inci néni készítette, aki mindent bevetett, hogy Demetert mosolyra bírja, de inkább csak csodálkozó döbbenet ült ki az arcára.

A hejehuja aztán Balázs mamáéknál folytatódott, ahol már várt minket a TORTA. A műremek az A Cappella cukrászdából származik, Panama csokitorta névre hallgat és volt rajta sünikés marcipán, bolondgombák, csokipillangók, gyertya, szóval minden.

Demeter először a sünikébe mélyesztette bele 6 fogát.

Majd a gyurmázás és az önfeledt maszatolás következett. Előrelátó szülőként vittem a gyereknek váltóbodyt és nadrágot. De azt nem gondoltam volna, hogy zoknit is kellett volna csomagolnom. Azt pedig a jelen blogban nem részletezném, hogy nézett ki a fehér farmerom a tortázás után.

Délután aztán jött Sebi és hozott ajándékot.

És persze ez jó apropót szolgáltatott egy újabb nagy maszatoláshoz.

Hát, kérem szépen, ilyen vidáman és mozgalmasan telt ez az ünnep. Várjuk a következőt!

Egy felállás krónikája

Ahányszor szóba került Deme mozgásfejlődése, csak egyetlen titkos vágyam volt: hogy felálljon az első szülinapja előtt. Tisztában vagyok vele, hogy vannak gyerekek, akik 9 hónaposan már elérik ezt a fejlődési stádiumot, de nekünk ez így is hatalmas eredmény lett volna. Ezek után senki ne mondja, hogy nincsenek csodák, Deme pontosan a szülinapja előtti délelőttön belém kapaszkodva állt fel. A kétkedők kedvéért álljon itt egy rövid bemutató a technikából.

Gábor elkövette azt a hibát, hogy Demeter közelében próbálta olvasni az újságot. Ez azért súlyos probléma, mert Deme valósággal falja az újságokat (szó szerint!). Mivel ő a mi Bajnokunk, aki nem ismer akadályt, kézenfekvőnek tűnt, hogy megmássza az apját.

Sikeeer! Hősünk megkaparintotta a céltárgyat és egyik lábával már talpon áll.

Gábor közben visszavág. Deme ezért állva próbál érvényt szerezni akaratának :)

Babaúszás

Még anno a fejőben beszélgettünk a lányokkal a gyerekek fejlesztéséről és Zita vetette fel a babaúszás lehetőségét. Én azon nyomban elvetettem az ötletet, mondván, hogy a víz koszos, hideg, nem babának való, meg egyébként is, ez csak az aktuális divathóbort. Aztán jött Deme és anyai átnevelése részeként ezt is átírta a fejemben. Szóval szorgosan böngésztem a netet és rátaláltam Algyőn a Borbála Fürdőre (borbalabebi.hu. ) És ezzel megkezdődött Csimpike metamorfózisa vízipókba.

Az edzés előtt felvettük az úszópelust és a fürdőnacit.

 A vízben bemelegítettünk,

úsztunk hason,

aztán háton is.

Bemutattunk néhány gyakorlatot Kriszta nénivel

Taktikai megbeszélést tartottunk Sebivel, aki már nagyra nőtt és jól úszik.

Zsipp-zsuppoztunk (ugráltunk ki-be a vízből) egy kört.

Levezetésként pedig halásztunk színes labdákat a körben,

...és önszorgalomból a körön kívül.

Az edzés végén pedig elbúcsúztunk a többiektől.

Ilyen kimerítő nap után aztán este kellett az energia