A titkos szövetség

Idén karácsonykor Debrecenben Titkos Szövetség (továbbiakban TSZ) alakult, amit nevezhetnénk nemes egyszerűséggel Karácsonyi Szövetségnek is, de nem tesszük. A TSZ kémeink szerint két tagot számlál, úgy mint Demetert és Nagyapát. Annyit sikerült még megtudnunk, hogy Deme a szövetségben - a már korábban is extenzíven használt Bajnokon túl - (a Frédi és Béni című nagy sikerű rajzfilm után szabadon) a Benőke nevet kapta . Kívülállók számára a szövetség abban nyilvánul meg, hogy tagjai együtt rosszalkodnak, megosztják egymással szendvicsüket/pogácsájukat/véres hurkájukat és egy tálból esznek. A TSZ titkos jellegét Deme - a szószátyár Nagypapával szemben - igazán komolyan veszi: mikor szövetségesével telefonon beszél, még véletlenül sem szól egy árva mukkot sem, csupán jelentőségteljesen mosolyog. De mint tudjuk, a jel (adott esetben szó) hiánya is lehet jel!

A nevekről jut eszembe, hogy mostanában Demetert Csiribirinek hívom. Aztán egyszer séta közben bevillant a következő (Értsd: hangosan felvihogtam az utcán):

Mi lesz Csiribiri neve, ha egyszer megöregszik?  
Csiribá.


Na és hogy kell szólítani Csiribirit, mikor keservesen sír?
Csiribú! :)))))))                             

Шаг за шагом, avagy jár a baba, jáááár

Az első ízelítőt december 6-án kaptam, amikor tornán - mint rendesen - Inci kimasszírozta a gyerekből a maximumot, ezért megtett 5 lépést egyedül. Otthon aztán pár napig nem jött a folytatás, majd Demeter átcsapott heves gyakorlásba, minek eredményeként  kb. két hét múlva otthon is elkezdtük "mérni a rekordját", vagyis számolgatni az egyedül megtett lépéseket. 
Pillanatnyilag már ott tartunk, hogy Deme időnként még átvált mászásba, viszont határozottan élvezi, hogy napról napra hatékonyabbá válik a játékok szétszórásában, hiszen most már kézben is nagy távolságba el tud bármit bárhova szállítani.

 

A neves alkalom emlékére álljon még itt egy link az egyik kedvenc orosz dalom videoklipjéhez. Ezt mellesleg gyakran énekelgetem Demének, hátha beleplántálom az orosz nyelv szeretetét :)

http://www.youtube.com/watch?v=NEBAjwFFVrM

Kacagó gerle

Deme vihorászik. Ez úgy értendő, hogy van naponta minimum egy olyan dolog, amin hosszú percekig hangosan, gurgulázva nevet. Ez a bizonyos dolog bármi lehet: vihorászott már azon, hogy a fotel alatt kukucskáltunk, azon, hogy megdobáltam zoknigalacsinnal, valamint a KGB elnevezést is módfelett nevetségesnek találta.

Egy vihorászós momentumot sikerült telefonvégre kapni. Itt éppen nagypapának dobálja a rubik kockát.

 

Anyatej - vége

Bevallom, tavaly szeptemberben nem fűztem magamhoz nagy reményeket. Szerencsés vagyok, hogy a fejőben összehozott a sors Teklával és Ilikével, akik rengeteg erőt adtak, és akármilyen idiótán hangzik is, egyfajta példaképként szolgáltak nekem.

Eleinte csak annyi volt a cél, hogy Deme féléves koráig kitartsak. Aztán, mikor ezt teljesítettem, az első szülinap lett az álomhatár. Fárasztó volt, hogy egy teljes éven át nem aludtam végig az éjszakát. Szeptember 9. után aztán már ugyan az estéket átaludtam, nappal azonban rendületlenül kitartottam. Szerencsére Deme anyatej iránti igénye is folyamatosan csökkent, így nem volt lelkiismeret furdalásom. December 9-én kb. 60 milli elfogyasztása után határozottan tolta el a cumit és másnap már nem is tartott rám igényt. Ezzel elvált tőlem az én kis nyulam...

Nagyfiúvá válásának eme első lépcsőjét este a Széchenyi téren némi forralt borozással ünnepeltük meg.

Demepapi

A gyerek nem az én ízlésemet és ételekhez való hozzáállásomat örökölte. Nem nagy étvágyú, de rendkívül nyitott és mindent szívesen megkóstol. Lelkesen részt vesz a családi evészeteken és kiskutya szemeket mereszt ránk, ha nem ehet abból, amit mi is csócsálunk. Íme tehát egy vasárnapi papi:

Kacsacomb párolt káposztával és burgonyapürével

Hősünk, miközben a fenti papit eszegeti

És az idén is eljött!

Bár már tavaly is meglátogatta Demetert a Mikulás, idén találkoztunk vele személyesen először. Kedd volt, Dévény-tornáról hazafelé gurultunk az utcán, mikor a Mikulás széles mosollyal az arcán odalépett a kocsiban trónoló Deméhez. Deme egykedvűen bámulta úgy cirka három másodpercig, aztán figyelme a mellettünk elhaladó 90-es buszra terelődött.

A cipőfényesítés szintén kimaradt még idén a programból, a csomag viszont ismét nagy sikert aratott, és a tartalma sem maradt érintetlen.

Az első cipő

Rögtön helyesbítenem kell, mert az első cipő valójában nem is cipő, hanem hótaposó. Továbbá nem is az első, mert az egy 18/19-es méretű mamusz/kocsicipő volt. Most viszont eljött az idő, hogy ezt lecseréljük valami komolyabbra, egyrészt a téliesre fordult időjárás miatt, másrészt azért, mert kocsicipőben nem lehet járni, Demeter viszont már az utcán is próbál kiszabadulni a kocsijából.
A probléma orvoslása végett felkerekedtünk hát családilag az Árkádba, és lelkes cipővadászatba kezdtünk. Eleinte mindenki lelkes volt, aztán Demeter kezdte unalmasnak találni az egy helyben/kocsiban üldögélést és a zegzugos cipőkbe történő lábdugdosást. Én pedig rekordidő alatt leizzadtam attól, hogy egy izgő-mozgó gyerek lábára kellett ráadnom cipőket.
Cirka egy óra plázázás után aztán felszállt a fehér füst, és megvettük ŐT:

20-as, bélelt, talpbetétes, meleg, olasz, bőr-textil és multifunkcionális, mert lehet vele játszani is.