Az egyik kedvenc ruhadarabom. Az évek során begyűjtöttem belőle számos színt és fazont. Nagy műgonddal válogatom ki mindig a megfelelő darabot. Demeter születése körül Gábor örömmel újságolta, hogy kaptunk egy miniatűr farmert. Mikor aztán novemberben Szegeden a kezembe került, egykedvűen hajtogattam össze, mert mind méretében, mind koncepciójában távol állt még tőlünk. Gyakorlatilag el is felejtkeztem róla. Aztán tegnap a kinőtt ruhákat vettem számba és vasaltam ki a végleges nyugdíjazáshoz (Deme közben a franciaágy közepén trónolt a székében egy csapat játék és csörgő társaságában), mikor a kezembe került Ő. Első reakcióként hangosan felvihogtam. Deme szintén, hiszen ha valamit én viccesnek találok, hát ő is. Aztán megnéztem közelebbről. A szabása olyan, mint a cowboyoké/sztriptíztáncosoké: a két lába között patentokkal záródik, a dereka gumis, a szár hossza belülről gombokkal állítható. A másik elképesztő részlet rajta a zseb. Felmerült bennem a kérdés (Carrie Bradshaw stílusában "I couldn't help but wonder"), minek kell a babák ruhájára zseb? A fazon nyilván nem nagyon izgatja őket, és bele sem tudnak túl sok mindent tenni. Na de egy kép felér ezer szóval, íme!
Nagyon vagány!
VálaszTörlés