Bújócska

Demeter mászik. Persze extrém módon, ahogy ez tőle elvárható. Nevezetesen HÁTRA.

Az úgy történt, hogy éjjelente többször megnézem Csipetkét, hogy minden rendben van-e. Aztán az egyik éjszaka Deme kobakja már a párna alján, a takaró felső pereménél volt. Persze a helyére tettem a kis pockot, aludt rendben tovább, nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget az esetnek. Egészen reggelig. Hajnali hat körül jött a szokásos nyüszögés, anya kikel az ágyból, tejet a melegítőbe be, meleg tejjel a kézben Deme szobájába be, a kiságyban a párnán no gyerek... Tíz másodperc álmos döbbenet, aztán megmozdult a takaró közepe.

Kukk

Deme pedig onnan pillogott rám hatásvadász pillantásokkal :)

Az első farmer

Az egyik kedvenc ruhadarabom. Az évek során begyűjtöttem belőle számos színt és fazont. Nagy műgonddal válogatom ki mindig a megfelelő darabot. Demeter születése körül Gábor örömmel újságolta, hogy kaptunk egy miniatűr farmert. Mikor aztán novemberben Szegeden a kezembe került, egykedvűen hajtogattam össze, mert mind méretében, mind koncepciójában távol állt még tőlünk. Gyakorlatilag el is felejtkeztem róla. Aztán tegnap a kinőtt ruhákat vettem számba és vasaltam ki a végleges nyugdíjazáshoz (Deme közben a franciaágy közepén trónolt a székében egy csapat játék és csörgő társaságában), mikor a kezembe került Ő. Első reakcióként hangosan felvihogtam. Deme szintén, hiszen ha valamit én viccesnek találok, hát ő is. Aztán megnéztem közelebbről. A szabása olyan, mint a cowboyoké/sztriptíztáncosoké: a két lába között patentokkal záródik, a dereka gumis, a szár hossza belülről gombokkal állítható. A másik elképesztő részlet rajta a zseb. Felmerült bennem a kérdés (Carrie Bradshaw stílusában "I couldn't help but wonder"), minek kell a babák ruhájára zseb? A fazon nyilván nem nagyon izgatja őket, és bele sem tudnak túl sok mindent tenni. Na de egy kép felér ezer szóval, íme!

Kiszabadulááááás

Felmelegedés van, tíz fok felett van a hőmérséklet és hét ágra süt a nap. Doktornőnktől zöld utat kaptunk, ezért összepakoltuk a Deme mobilt (nem volt könnyű) és megtettünk egy bő negyedórás sétát a házak között.

A gyerekek séták alkalmával el szoktak pilledni a kocsiban. Demeter éppen ellenkező módon viselkedett, vagyis egész idő alatt nézegetett - főleg minket Gáborral - és fintorgott a napfénytől.