Már jó ideje folynak a találgatások családom és barátaim körében arról, hogy vajon fiú vagy lány leszel-e? Apukád ugye csak „fiúban” tud gondolkodni, anyai nagyszüleid - különösen Györfi nagypapád (ezúttal) - lányt szeretne, Balázs nagyszüleid szintén lányra vágynak. Barátaim között a „lány csapat” vezére Vanda, akinek komoly tudományos elmélete van a gyerekek nemével kapcsolatban. Ez a következőképpen hangzik: ha egy terhesség rosszullétektől mentes, akkor ott lány lapul a pocakban, ellenben ha az anyuka hányingertől szenved, akkor kisfiú várható. A „fiú csapat” vezére Enikő/ Makka, aki szerint habitusomból eredően nekem fiú gyermek dukál. Makka mellesleg két kapura játszik, mert megegyeztünk abban is, hogy amennyiben lányom lesz, úgy Bazsi fiához adjuk feleségül. Magyarul, ő mindenképpen győztesen jön ki a történetből: vagy az övé lesz az erkölcsi győzelem, vagy lesz egy klassz kis menye egy még klasszabb nászasszonnyal.
Eljött tehát a 18. heti, ún. második genetikai ultrahang ideje, amikor sok kisgyermek felfedi, mije van. Ismét klinika, az ablaknál már roppant rutinnal ténykedek, vérnyomásom megint 200, váróterem tele (az egyik kismama nyolc!!!!! kísérővel érkezett), kb 30 perc várakozás. Aztán végre feltűnik Baba a monitoron. A röntgentechnikus mindenét alaposan megnézi és megméri, majd nekem szegezi a kérdést, hogy akarom-e tudni a nemét. Az igenlő válaszra lazán elhadarja, hogy FIÚ. Én viszont biztosra megyek, empirikusan meg akarok bizonyosodni a dologról. Szóval visszamegyünk és újból ráközelítünk a kérdéses pontra. És igen, félreérthetetlen a látvány, KISFARKAS! Nagy, közös megkönnyebbült nevetés után udvariassági kérdés: „És, találtak már nevet a kisfiúnak?” „Igen, Noam Oszvaldnak fogják hívni.” Egy perces döbbent csend, majd miután kellően kiélveztem a helyzetet, magyarázkodás. Mellesleg az én kisfiam láthatóan máris örökölte a humoromat, mert ugyanabban a pozícióban fekszik, amelyikben én – egyik karja a feje alatt van. És ez mind semmi, ahogy kiejtem a számon, hogy szeretnék egy ultrahang képet, mindkét kezét az arcocskája elé teszi, úgy kell nógatni az ultrahang készülékkel, hogy vegye már el. Innen a mellékelt szerencsétlen felvétel (ami szerintem speciel egy napkitörést ábrázol).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése