Magyarországon –jelenleg- van egy csapat kötelező vizsgálat, aminek kiteszik a siker érdekében a kismamákat. Az első a sorban a 12 hetes UH, vagyis az első genetikai ellenőrzés. Meglehetősen idegesen vágtam neki a dolognak, mert ismertem anyukát, aki „elhasalt” a nevezett vizsgálaton és el kellett vetetni a babáját. Felmerült tehát bennem is a kérdés, vajon el tudnám-e veszíteni máris Babát (egyelőre ezen a néven fut a kis kukac)?
Az ultrahangozást tapasztalt szemek végzik a klinikán. Sápy Tamás javaslatára be is csattogtam 13 órára, hogy ne kelljen sokat várnom. A folyosó végén egy kismamáktól, kispapáktól és egyéb járulékos rokonoktól zsúfolt terem fogadott. A helyzet nem volt olyan egyszerű, mint ahogy az ember lánya gondolná – egy klinikai vizsgálatra becheckolni kérem TUDOMÁNY! 15 perc tétova ücsörgés után felfedeztem, hogy ezúttal nem „ajtóra kell támadnom”, hanem ablakra! Egy oldalsó folyosón ugyanis van egy ablak, ami rendszertelen időközönként kinyílik és ahol mogorva kezek elszedik a kismamák papírjait. Miután ez a hadműveleti rész sikerült, akadt időm számba venni a kismamák típusait (lehet, hogy agyamra ment a nyelvészetből a kategorizálás): 1. az idegbeteg kismama: fontoskodik, hangoskodik, folyamatosan hívja a nőgyógyászát, majd pedig mélyen (és még teátrálisabban) felháborodik, amikor az nem veszi fel a telefont! (Mit csinálhat vajon az a gaz?! Pedig Ő hívja?) 2. a bárgyú: reggel fél 8-8 óta szorgalmasan várakozik a vizsgálatra. Képes napokat feláldozni az életéből 1 ultrahangért, Már a 3-4. hónap óta nem dolgozik, mert ő TERHES és ezt komolyan veszi. (Az ultrahangjára végül tíz perccel hamarabb kerül be nálam.) 3. az anyámasszony katonája: legalább két kísérővel jár vizsgálatokra és az embernek az az érzése támad, hogy valójában nem is ők várnak gyereket a párjával, hanem az anyja/anyósa. Az illető hölgyemény tárgyal az orvosokkal, asszisztensekkel, időnként soron kívül kopogtat az ajtókon, hogy ezzel is javítsa lánya/„kismenye” bejutási esélyeit 4. a királylány: neki nem kell várakoznia a vizsgálatokra. Csak belibben, az orvosa már várja és azon nyomban be is kíséri az aktuális ultrahangra. Más, igénytelen kismamákkal szemben magas sarkúban és csini ruciban jár. A szülése kiírt időpontját sem várja meg, hanem egy uncsi délután fodrász, kozmetikus és műkörmös után rácsörög a dokijára, belibben a szülőszobára és megcsászároztatja magát (nehogy má’ erőlködni kelljen). 5. a vagány kismama: csücsül egy magazinnal vagy könyvvel a kezében, (látszólag) nem parázik és nem reagálja túl a dolgokat.
13.30 magasságában végre szólítottak. A vérnyomásom 200 körül lehetett. A vizsgálatot tesztként fogtam fel, ezért pár perc után kibuggyant belőlem a kérdés a röntgenasszinsztens felé, hogy „Átment?”, mire ő mosolyogva közölte, hogy csillagos ötössel! Baba tehát jelenleg 11 hetes és 6 napos, 51 mm magas és ritka nyugodt gyermek, mert anyja vérnyomásértékei ellenére végigszunyálta a vizsgálatot.
