Hatévesen, életem első prózamondó versenyén a Kinek nehezebb a dolga című orosz népmesét adtam elő. Milyen az élet! Akkor még nem sejtettem (A tanú után szabadon, hehehe), hogy közöm lesz az oroszhoz, illetve, hogy valójában egy örök problémát érintek.
A női-férfi szereposztást eddig mindig saját szempontomból vizsgáltam, Demeter érkeztével viszont némileg változott a témához való hozzáállásom. Sokszor felhánytorgattuk barátnőkkel, hogy a pasik lusták, nem udvarolnak, tutyi-mutyik, úgy kell őket levadászni. Nos, hölgyeim, az ovisok társadalmában megtaláltam a probléma gyökerét: mi, magunk vagyunk azok. A csipp-csöpp csajok viselkedésében már kibukik az a kettősség, amivel felnőttként élnünk kell. A lánykák egyszerre működnek magabiztos, erős akaratú szingli terminátorként és gondoskodó, cicás anyaként. Udvarlót választanak, meghatározzák a játékok folyását és igen, ki is szolgálják maximálisan a nekik kedves férfiembert.
Szép megnyilvánulása ennek az ovis tandem tricikli (ami valójában nem is igazi tandem, mert csak elöl van pedálja). Egyik délután, mikor Demeterért mentem, Ráhel tekerte a triciklit, Deme körülötte futóbiciklizett. Jöttömre leugrott a biciklijéről, megkérdezte a barátnőjét, felpattanhat-e mögé, majd Ráhel királykisasszony vágtatott egy nagy kört hátul pihengető és mosolygó udvarlójával.
