Mondanom sem kell, reggel mindenki (anyák, apák, kicsik) izgatottak voltak.
Pakoltunk gondosan kiválasztott elemózsiát - édeset és sósat. Ezeket mellesleg nem csupán saját fogyasztásra visszük, sokkal inkább azért, mert kínálgatni olyan jó! Na meg enni a máséból.
Lestük az időjárás jelentést. Tudniillik tegnap például belecsapott egy villám a Nagytemplom keleti tornyába.
Mérgezett egérként rohangálva latolgattuk, hosszú vagy rövid nadrágot, szandit vagy zárt cipőt, illetve hány réteg ruhát adjunk a kiskorúra.
Aztán eljött a délután, amikor kíváncsian vártuk a beszámolókat. És bámulatos válaszokat kaptunk. Deme azon túl, hogy ábrándos mosollyal közölte, hogy "jó volt"arról számolt be, hogy voltak egy kis múzeumban.
Zitus elújságolta, hogy láttak egy döglött galambot. Ezt Ármin megerősítette.
Nándi számára a csúcspontot az jelentette, hogy látott egy "lót".
Marci pedig azt, hogy pisiltek.
Az este folyamán aztán csöpögtek tovább az információ darabkák, amiből kirakósként összeálltak a nap történései:
Az emlékpark valamely része technikai okok miatt zárva volt, amiért az illetékesek elnézést is kértek. Ehhez az infóhoz Deme az olvasási szuperképességét alkalmazta. Gabi néni kérte meg, hogy olvasson el egy táblát.
A múzeum emeletére nem mentek fel.
A múzeumban katonák voltak kiállítva.
Láttak olyan cikkcakkos tudommit, amiben Deme tudta, hogy áram van.
Demeternek fájt a háta, ezért Erika néni egy darabig az ölébe vette.
Bekukkantottak még egy kis faházba.
Tomi finom epres nápolyit hozott.
Deme ellökte Larát, mert az nem értette meg, hogy ők Tomival barátok.
Volt ott egy kiskutya, de nem lehetett hozzányúlni, mert veszélyes lett volna.
Hát, ennyi mára. Meg Erika néni jóvoltából pár kép, ami tanúsítja, hogy így volt, igaz volt!
