Amikor olvasni kezd

Demeter már tavasz óta nyaggat minket a betűk miatt. Akár otthon, akár az utcán járva-kelve kérdez, kérdez és kérdez. Vannak kedvenc betűi, mint a dundi o, vagy a neve kezdőbetűje, a D. Tudja, hogy vannak kis- és nagybetűk, nyomtatottak és hieroglifának tűnő írottak.

Sokáig nem történt semmi, így is nagyon büszkén feszítettünk, hogy az ötévesünk felismeri a betűket. Így ment ez a mai napig, amikor szerveztünk egy kis karácsonyi forralt borozást Sebivel és Ancsival. Demeter legurított egy gyerekpuncsot a Dugonics téren és megtörtént a csoda! A Brnói étteremben előkerült egy könyv, amit Ancsi hozott Demének ajándékba. Demének pedig bekattant a betűösszeolvasás.

Kívánságlista: levél Jézuskának

Idén is elkészült a LISTA. Ezúttal egy december közepi estén, meseolvasás előtt mondta tollba a főnököm, illetve a nyomaték kedvéért kézjegyével is ellátta (többször is, amíg tartott a papír).

Азъ съм българка. А ти?

Bolgáros buliba mentünk. Idén először hármasban. Deme roppant izgatott volt, az oviban is mindenkinek elújságolta a hírt, valamint azt, hogy a bolgáros esten egyiptomi bélszínt (????) fog enni!

A buli alkalmával ismét új ismeretekkel gazdagodtunk Demetert illetően, aki a következő beszélgetést folytatta le a bolgár lektornővel:

L(ektornő): Азъ съм българка. А ти?
Demeter (némi gondolkodás után): én francia vagyok!

pár perccel később a vécében már kettesben folytattuk:
- Anyah! Én most, még gyerek vagyok, francia vagyok, de ha megnövök, trópusi leszek!

Majd ezt követte egy praktikus kérdés: Hogy mondják trópusiul azt, hogy csoki?!