Az ember a felnőttek világában hajlamos elfelejteni, milyen jó is játszani. Ilyenkor hasznos, ha van az életünkben egy Demeter, aki ilyesmire is ráirányítja a figyelmünket.
Azzal kezdődött, hogy egy esti pakolászás után Gáborral arra eszméltünk, hogy az egész lakást - a spájz és a vécé kivételével- ellepték a játékok. Ott vannak természetesen Deme szobájában. Aztán a hálóban is sorakoznak arra az esetre, ha a nagyágyon játszanánk. A nappaliban a dohányzóasztal alatti részt már teljesen azok uralják, na meg itt van a járóka is - tele játékokkal. Ezek mellett a nappali extra lehetőségek egész tárházát is kínálja: lehet például újságokat eszegetni, leszedni az asztal sarkaira nagy műgonddal felragasztott sarokvédőket,
megrágcsálni anya laptopjának kábelét
és távkapcsolózni. Ez utóbbi célból fertőtlenítettem egy régi, a többinél sokkal nagyobb távkapcsolót - Demeter megalomániás is - és akár hiszitek, akár nem, ez a bizonyos távkapcsoló valahogy mindig Bogárszemű keze ügyébe kerül.
A fürdőszobában a kád szélén éldegélnek Kacsó Pongrác és Piroska, a gumikacsa pár, valamint ott vannak még a flakonok.
Joggal kérdezhetnétek, mit keresnek a játékok a konyhában, de szerintem itt van csak igazán kulcsszerepük: a minap azt a felfedezést tettem, hogy ha a megfelelő pillanatban (értsd amikor csökken a kanalazási kedv) előkerül egy új játék, Demeter szájába be lehet még lapátolni 4-5 kanálnyi ételt is. A nagykönyv szerint persze az evés alatti játék káros, mert elveszi a gyerek figyelmét az étkezés procedúrájáról, de endem boldogsággal tölt el a kiürült etetőpohárkák látványa :)