Babamozi, avagy mese a szégyellős kisfiúról

Mikor teherbe estem megfogadtam, hogy nem megyek extra UH vizsgálatokra, mert nem akarom máris mindenféle káros sugarazásnak kitenni a gyermekemet. A kíváncsiság viszont nagy úr, ezért mégis szereztünk időpontot egy szegedi rendelőbe (hogy végre Gábor is lásson már valamit a gyerkőcből). Egy babamozi alapból 30 percig tart. Két részből áll, egy hasznosból, meg egy szórakoztatóból: egyrészt átvizsgálják és megmérik a magzatot, másrészt megmutatják a szülőknek, hogy hogyan produkálja magát az anyaméhben. Csupán egyetlen faktort nem vettünk számításba, mégpedig azt, hogy Demeter utálja a ultrahangozást. Hiába ettem előtte fagyit, a kisfiam bebújt a placentámhoz és nem volt hajlandó megmutatni magát. Szerencsétlen doki 32 percen át küszködött, hogy kihozzon valamit a helyzetből, de hiába. Demeternek pedig olyan sokkot okozott az eset, hogy Kiskunfélegyházáig meg sem moccant a pocakomban.

Az utolsó szülinap Demeter nélkül

Most gondoltam csak bele, hogy mit is jelent Demeter érkezése az életembe. Ezentúl mindig lesz egy biztos ember az életemben aki felköszönt és akivel meg tudom osztani a szülinapi tortámat/dinnyémet. Ráadásul új időszámítás bevezetését is igényli majd ez az esemény, vagyis életem folyása ezennel majd oszlik egy BD (before Demeter) és egy AD (anno Demeter korszakra.